1.évad 19.fejezet

Sziasztok,meghoztam a fejezetet,bár kissé megkésve,de hogy kárpótoljalak benneteket,ez a rész sem rövidebb mint a többi!És te jó ég,elértük az öt feliratkozót!! I love you guys! ♥Jó olvasást!

-          Most komolyan ?!-kérdeztem dühösen a recepciós csajszitól.Szőke haja színe lassan átment a természetellenes fehérbe,a szemét vastagon kihúzta szemhéjtussal és nem épp egy ápolónőhöz való dekoltázzsal dicsekedhet.Már vagy fél órája győzködöm hogy igenis,ismerem azt az embert akivel a baleset történt,de eddig semmi továbbra is a telefonját nyomkodta halál nyugodt fejjel. – Ismerem már elég rég óta,mit kell bizonyítsak ?Kell a vércsoportja neve ?Ne talántán a családi háttere ?1994 április 5.-én hajnali három órakor született ebben a kórházban...

-          Ön hozzátartozója esetleg rokona ? – kérdezte a csajszika aki mostmár a vörös körmének egyenletesre reszelésével foglalatoskodott. – Mert ha nem,más információt nem oszthatok meg,tiltja a szabály.

-          És azt véletlenül nem tiltja hogy egy kórházban tilos a dohányzás ?Láttam amit láttam,kint állt a teraszon mikor bejöttem. – vontam fel a szemöldököm.

-          Az nem lényeg !De ha nem rokon akkor kifele vagy hívom a biztonságiakat. – csapta le a reszelőt és dühösen meredt rám.

-          Nem vagyok rokon,én az egyik legjobb barátja vagyok !Nem igaz hogy nem bírja felfogni !Maga mit csinálna ha az egyik barátját súlyos baleset érné ?Hm ?Reszelgetné a körmét vagy esetleg kirúzsozza a száját ? – támaszkodtam a pultra és nem törődtem a mellettem elhaladó orvosok és ápolók lenéző pillantásaival.

-          Keliza,nyugi ! – mondta egy ismerős hang és a remegő öklömre kulcsolta a kezét. – Jól van,csak kómában fekszik !Köszönjük az eligazítást ! – vakkantotta még oda a recepciósnak majd karon ragadott és elvezetett a folyosó vége felé, majd befordultunk a sarkon.Mielőtt beléptünk halkan a fülembe súgta hogy « ne akadj ki » és benyitott.

Hiába mondta amit mondott ahogy megláttam Dave-et a fehér kórházi ágyban,infúzióra kapcsolva,falfehér arccal.Tess mellette ült és a kezét szorongatta amit talán nem is érzett.Holly halkan a sarokban sírt Niall vállán, és egyszerre próbálta őt vigasztalni a szőke srác,Hope és Zayn. Louis elég érdekes módot választott a barátnőnk felvidítására ugyanis a büféből szerzett gumicukorból és szotyiból próbált valamit kirakni ami leginkább egy kutyafejű,csirkelábú tehénre hasonlított.

-          Édes,ez borzasztó ! – nézett rá Hope a fejét rázva. –Ez nem vidítja fel !

-          Na, majd meglátjuk ! – tette csípőre a kezét Lou és felkapott egy műanyag palackot amiben ásványvíz volt és beleseperte a nasit az üvegbe. – Rázd meg,ó gyere gyere rázd meg amid van ! – rikácsolta és ugrálás közben fel le rázogatta az üveget.Sajnos ezzel nem eléggé sikerült felvidítania Hollyt aki egyre csak pityergett. A társaságunk egy tagja vonta ki magát a beszélgetésből.Az ablakpárkányon ült és egyre csak a cipője orrát fixírozta zöld szemeivel. Annak ellenére hogy alig vesztem vele össze három órája ismét, muszáj volt megsajnálnom a magába zárkózott srácot,és leültem mellé.

-          Mi történt ? – kérdeztem tőle. – Senki nem hajlandó elmondani,Liam csak annyit közölt a telefonban hogy balesete volt Dave-nek.Tudod mi történt ?Kérlek mondd el !

-          Én...én nem..nem hiszem hogy pont tőlem akarod hallani,hiszen mi most nem vagyunk valami jóban – rugdosta a padlót cipője orrával. –Pont tőlem akarod tudni ?

-          Mivel te vagy az egyetlen aki reményeim szerint válaszolni is fog – néztem jelentőségteljesen a többiek felé akik még mindig Louist figyelték ahogy az üveget rázza.

-          Oké,de ne ítélj el,későn értünk oda és nem az én hibám ! – jelentette ki mielőtt belefogott a mondandójába. – Mikor khm...szóval miután kirohantál az étteremből én is elhagytam a terepet csak épp az ellenkező irányba tartottam.Csak járkáltam össze vissza és próbáltam kiverni a fejemből a képet hogy te és az a...Épp egy konditerem előtt sétáltam amikor összefutottam Dave-vel,azt mondta edzése volt.Nem tudtam miért ilyen hallgatag szóval megkérdeztem, és naná hogy most is mint mindig én tudtam meg legkésőbb, hogy összevesztek Tess-szel.Egy kocsma mellett sétáltunk aminek a sikátorában két csávó verekedett..A fiatalabb csávó szerintem max tizennyolc a másik meg volt vagy százhúsz kiló. Dave felismerte a fiatalabbat azt mondta valami Alex, és segítségére sietett és én is követtem. Szét szedtük őket de a nagydarab zsebéből előkerült egy pisztoly és elkezdett lövöldözni...A rendőrség és a mentők ugyan hamar kiértek,de az elmebeteget nem sikerült elfogniuk a rendőröknek...

-          Úristen – néztem döbbenten magam elé, elkerekedett szemekkel. –Nem hiszem el !Alex már megint bajba került...az anyjuk mit fog szólni hozzá...

-          Ugye tudod hogy ebből nem értek semmit ? – nézett rám fürkésző pillantással. – De ha esetleg, netalántán megosztanád velem hogy kiről is van szó,érteném. – tette hozzá gúnyosan.

-          Alexet,Tess öccsét már egészen kicsi korától fogva ismerem.- kezdtem bele halkan a történetbe, nem akartam hogy az idegileg nem épp toppon lévő Tess meghallja és még jobban magába roskadjon. - Láttam először iskolába menni,tudom hogy utálja a chilit és allergiás a darázscsípésre.Segítőkésznek,barátságosnak és szorgalmasnak ismertem meg, ahogy a tanárai is, akik mindig ódákat zengtek róla ,hogy mennyire jó gyerek.De mindez megváltozott, úgy másfél éve.Az apjuk,George Diamond  megszállott természet bolond és egy egyetemen tanított a városban. Tagja volt egy klubnak, aminek a jelmondata „Mindent a környezetvédelemért!” és vele hasonló gondolkodású emberekkel tüntetett a gyárak ellen. Egy pályázaton nyert pénzt a klub és lehetőséget kapott George és néhány társa elutazott az Amazonas dzsungelbe hogy egy igen ritka madárfajta után kutassanak. Miután elment, rá két héttel jött egy levél, az expedíció három tagja lezuhant agy függőhídról, ami nem volt jól rögzítve és belezuhantak a folyóba. Az egyiküket George Diamond-nak hívták… Azóta Mrs. Diamond, vagyis Margaret teljesen összeomlott, depressziós lett és minden nap pszichológushoz kell járnia. Tess, ha lehet még jobban magába zárkózott, jobban, mint valaha,de mikor megismerte Dave-et, igaz sok időbe telt de végül egymásra találtak. Alex viszont… Ő gyökeresen megváltozott. A barátai, sem a tanárai nem igazodnak már ki rajta.  Eljár bulizni, rossz társaságba keveredett és a legrosszabb, már nem hallgat Tess-re sem.

-          Á,így mindjárt más – bólintott lassan Harry, és csendesen rágódott a hallottakon.

A kórterem ajtaja kinyílt és egy alacsony, élénkvörös hajú lány lépett be rajta, kezében egy jegyzettömbbel. Louist megzavarta a nővér és véletlenül leejtette a műanyag flakont. A látvány felejthetetlen volt. Az üvegből szökőkútként tört fel az ásványvíz és a vele összekevert trutyi a kék szemű bandatag arcában landolt. Na, ezen még a könnyező Holly is elnevette magát, ahogy mindannyian.

-          Ó, Ön nem véletlenül az elmegyógyászatról szökött ide? Hyde nővér épp egy súlyosan agyi károsodott beteget hajkurász a folyosókon. – nézett ránk kíváncsi szemekkel.

-          Én már négy éve megszöktem, tuti nem én vagyok – legyintett Louis és, a még mindig röhögő Hope-ot zárta karjaiba. – Magammal hoztam ezt a lányt is. Neki is súlyosan károsodottak az agysejtjei, ebben nem kételkedek.

-          Látogassák meg a harmadik emeleti pszichiátert ! – tanácsolta mosolyogva a nővér, akinek a névtábláján Brittany Woods felirat díszelgett. Átnézte a kórlapot és együtt érző arccal megveregette Tess vállát. – A műtét után előfordul, hogy a beteg állapota egy kissé ingadozik,de biztosíthatlak, mindent megteszünk érte. A gólyó csupán pár miliméterre fúródott bele a bőrébe,pár nap és hazamehet, a kómából pedig hamarosan felébred. addig is feltennék pár kérdést.Szülei ?Adatai ?

-          Öhm egy pillnat – mondta zavartan Tess és füléhez emelte a telefonját. – Igen,én vagyok.Nem.Tessék ? Nincs ott ? Hol van ?Nem.Igen.Persze. – az utolsó szót már szinte alig lehetett hallani, a sírás átvette az irányítást a barátnőnk felett. Remegő kezekkel ejtette a takaróra a telefont és magába roskadva hajtotta az ágyra a fejét. – Alex...Alex elment,nincs a rendőrségen...lelépett...

-          Tessék ? – kérdezte döbbenten Liam. – Amikor bevittem a rendőrségre a tanú kihallgatásra, megígérte hogy majd felhív ha érte kell menni.

-          Miért ment volna el ? – kapkodta a fejét Zayn. – Direkt bekísértük,de azt mondta nem kell,majd megoldja az egészet. Hihetetlen.

-          Hé, most szerintem menjünk ki egy kicsit – törte meg a pár perces néma csendet Holly. – Hagyjuk egy kicsit magára Tesst.

-          Meg kell találnunk Alexet ! – jelentettem ki, miután a sort záró Louis becsukta az ajtót. – Nem hagyhatjuk hogy egyedül mászkáljon kint az utcákon,hisz alig tizenhat éves !

Mindenki beleegyezett a tervbe és felosztottuk magunk között a lehetséges helyeket amerre elmehetett.Holly és Niall elmennek a házukba, Hope és Louis Alex iskolájába néznek be,bár szerintem kétlem hogy egy tizenhat éves csütörtökön az iskolájába megy  hajnali kettőkor,inkább csak együtt akarnak maradni. Én Zayn-nel és Harry-vel mentem és ahhoz a klubhoz vettük az irányt ahol történt a baleset. Befészkeltem magam hátulra Zayn kocsijában és pár pillanatra lehunytam fáradt szemeimet. Vajon megtaláljuk Alexet ? Milyen társaságba keveredhetett ?Piál,drogozik vagy talán füvezik ?Mit szólna ehhez Margaret ?Megint összeroppanna idegileg ?Nem, nem hagyhatom hogy megint megtörténjen ez a Diamond családdal,nem fog még jobban szétszakadni, ezt garantálom !

-          Kat,hé,ébredj ! – rázta meg óvatosan a vállam Zayn,mire rögtön felpattantak szemeim.A fenébe,nem akartam bealudni.- Megérkeztünk,de ha fáradt vagy nyugodtan maradhatsz,majd mi elintézzük !

-          Nem !Nem,itt ne hagyjatok !Még azt sem tudjátok hogy kit kell keresni ! – ráztam  a fejem és kiszálltam a kocsiból.

-          Az lehet hogy véletlenül rossz  csomagot  szállítunk le. – mosolyodott el féloldalasan. – Benne van a pakliban !

Magamban azért fohászkodtam, hogy megtaláljuk Alexet, miközben beléptünk a klubba. Mint minden szórakozóhely ez is tele volt emberekkel, akik főként velünk, egykorúakkal. Mit is mondjak, hogy nem volt büdös? Hogy mindenki józan és beszámítható volt ? Öhm,aha,álmainkban. Csütörtök este ellenére sokan úgy gondolták, hogy jó berúgni,nem törődve azzal, hogy holnap iskola, esetleg munka van. Erről az egész helyzetről az egy hete történt események jutottak eszembe,és úgy látom Harry -nek  is mert szeme sarkából engem nézett. Kikerültem egy szétzilált hajú csávót, aki kis híján a cipőmre taccsolt és felzárkóztam a fiúk mögé. Kevés szórakozó hely van, amire eljárok szám szerint egybe ami nem más mint Dave nagybátyjának garázsa. Ott szoktunk néha leülni és beszélgetni pár ismerőssel az iskolából.

-          Kat?! – kérdezte hitetlenkedve valaki a hátam mögött. Megperdültem a tengelyemen és szembe találtam magam a mosolygó Caroline-nal és barátjával. – Hát te mit keresel itt? Nincs holnap suli?

-          De,csak itt van az egyik barátom, akit sürgősen haza kell vinnünk – kiabáltam,mert kétlem, hogy a bömbölő zenétől hallották volna.

-          Segítünk! – egyezett bele szó nélkül Ian. – Hogy néz ki a gyerek? Ugye nem az aki most okádja le a biztonsági őrt?

-          Ööö – néztem abba az irányba. – Nem, nem ő az. Ő inkább magasságban nagyobb, mint derékban. Barna haj,kékes szem és Nirvana póló.

-          Ezt a kommandózást figyeld! – vigyorodott el ördögien Ian és a táncparkett közepére rángatott minket. Röhögve figyeltük Caroline-nal, ahogy a barátja idiótán ide-oda táncol és közben szemével Alexet keresi.

-          Kat, beszélhetnénk? – súgta a fülembe Harry én pedig követtem bárpulthoz. – Kérsz valamit inni?

-          Nem, kösz. – ráztam a fejem. –Miről akarsz beszélni?

-          Nem tudom hogy te hogy vagy vele,de nekem már elegem van ebből a „se veled,se nélküled” kapcsolatból. Tudom kissé elvetettem a sulykot a múltkor,de nagyon felidegesített, hogy nem bízol bennem. Oké lehet hogy minden túl gyorsan jött,de hidd el majd kialakul.

-          Te se haragudj rám – harapdáltam a szám szélét. – Hülye voltam,mert felmérgelt a suliban egy csajszi,olyanokat vágott a fejemhez hogy „nem adok két hetet nektek” meg hogy „ki lesz vajon a következő”. Kiakadtam és ráadásul Tess is akkor szakított Dave-vel szóval…Meg tudsz bocsájtani?Nekem is elegem van ebből az egészből…

-          Persze – villantott rám egy hatalmas mosolyt. Átölelte a derekam és magához húzott. – Nos akkor,Katherine Willows,volna oly szíves táncolni velem?

-          Még szép,Mrs Styles! – nyomtam egy puszit az arcára.

-          Srácok, van egy kis gond! – jött oda hozzánk Zayn. – Meg van a gyerek,de annyit vedelt hogy…Inkább gyertek,nézzétek meg a saját szemetekkel! – intett és követtük őt a férfi mosdóhoz. Az ajtó mellett egy szétcsúszott, zilált alak ült a földön,kezében egy sörrel. Simán elmentem volna mellette de Zayn visszarántott, mondván Ő az. Mikor másodjára jobban megnéztem felismertem Alexet, de csak a pólójának köszönhetően. Az arca kék-zöld foltos,a farmerja elszakadt és valami trágár nótát énekelt, míg meg nem látott minket.

-          Á,anyuci itt vagy? Most láttam egy szép csillám pónit!Megkeressük együtt?Ó szia szépségem! – nyújtotta Harry felé a kezét. –Kilencedik Alexander,Narnia királya. Mitől vagy ilyen gyönyörű?

-          Ez langyi? –ugrott hátra ijedten Harry.

-          A legjobb tudomásom szerint nem, de ki tudja – kacsintottam rá és felsegítettem a fiút a földről.

-          Hát Kat, kezdhetsz féltékeny lenni! – röhögött Zayn Harryn, akire rácsimpaszkodott a szerelmesen bandzsító Alex. Kivonszoltuk hárman a berúgott gyereket a kocsiba és én egy zacskóval a kezemben mellé ültem,nehogy lehányja Zayn méregdrága autója kárpitját. Nem akartuk hazavinni Alexet,mert tartottam Margaret reakciójától,ezért a fiúk lakásába vittük és megágyaztunk neki Zayn szobájában,aki önként vállalta hogy inkább a nappaliban alszik.

-          Hulla vagyok – huppantam le Harry ágyára. –Holnap szerintem be sem megyek a suliba,mert tuti állva is elaludnék.

-          Én is kiveszek egy szabadnapot és elmehetnénk valahová. – feküdt le mellém Harry. - Írtam Hope-nak hogy itthon vagyunk,nemsokára Ők is hazajönnek.

-          De tudod hogy este koncertetek van? -  fordultam felé,de már nem válaszolt mert összegömbölyödve aludta az igazak álmát. Most a héten először aludtam el nyugodtan és mosollyal az arcomon mellette.