1 évad 20.fejezet

El sem hiszem!Több mint 2.300 oldalmegjelenítés,még kimondani is nagyszerű,méghogy látni! :D Nem hiszem el, alig három hónapja kezdtem a blogot és már ennyien látták és már 6 feliratkozóm is van!!! Köszönöm!♥ Igaz ez egy "kicsit" rövid rész lett,de remélem tetszeni fog...Mivel múltkor kimaradt egy kérdés,ma kettő lesz. 1:Eddig melyik a kedvenc fejezeted? 2: Ehhez a fejezethez milyen zenét ajánlanátok? Jó olvasást!;) Ja és ezt a fejezetetet kiváltképp Dórimnak ajánlom!

*Niall szemszöge*

- Oké,én kidurranok ! – dőlt hátra a széken Holly és a hasára szorította a kezét. –Nem tudom hogy vehettél rá erre minket. Ennyit még egy hadsereg sem tud megenni.

- Nem,nem jó a hasonlat !Inkább ennyit még maga a nagy Niall ssem tud megenni ! – javította ki Harry és fintorogva beleharapott egy újabb szelet pizzába.

Oké,lehet hogy nem kellett volna ilyen programot szerveznem a dupla randira,csak hát gondoltam jó buli lenne részt venni egy evőversenyen. Az egyik kedvenc éttermemben van egy különleges menü,amit csak az igazán éheseknek ajánlanak,és aki idő alatt megeszi,kikerül a neve a falra. Ledumáltam az egyik haverommal hogy mi négyen Holly,Kat,Harry és én,megpróbálnánk megenni egy xxxxxxxxxl-es pizzát.Holly már az elején tartott hogy esetleg nem bírnánk elfogyasztani,de én csak egy intéssel nyugtáztam. Niall Horan nem ismeri a lehetetlent,ha az evésről van szó ! Kat és Harry is belement,akik újra összemelegedtek és kéz a kézben jöttek el a randira és Hollyt sem kellett sokáig győzködni.

-          Feladom ! – emelte magasba a kezét Kat is. – Nem csoda hogy eddig ezt még senkinek nem sikerült megennie. Az Holly-é és az én táskám is tele van már pizzaszeletekkel,nektek meg a zsebetek !Fel kéne adni..

-          Nem !Én megeszem ! – jelentettem ki makacsan és leraktam a villám és nekiláttam kézzel magamba gyűrni a megmaradt kaját.

-          Hé, hagyd abba ! – ütögetett Holly hátba,nehogy megfulladjak a sok pizzától. –Inkább felhívom Hope-ékat, úgyis most a városba vannak,majd besegítenek. Nehogy nekem itt megfulladj !

-          Oké addig asszem menjünk el a mosdóba ! – tanácsolta Harry. –Mindjárt elhányod magad, haver !

-          Mi ? – kaptam fel a fejem. – Tök jól vagyok, szerintem még belém férne egy-két szelet... - nyúltam a tálcámhoz,de göndör hajú barátom elkapta a kezem és a mosdóba rángatott.

-          Na ? – dőlt a csempének. –Megcsókoltad már ?

-          Mi ? Tessék ? Mi van ? – adtam a hülyét és zavaromban megmostam a kezem.

-          Szóval nem, értem én – vont vállat. – Bár a csajok szeretik, ha nyomulnak,és megmondják nekik mi az ábra,de te tudod...

-          Szóval azt mondod, hogy nyomuljak rá ? Nem is tudom. Szerintem nem díjazná Holly,nem olyan lány. – ráztam meg a fejem.

-          Honnan tudod, hiszen alig ismered !- mutatott rá Harry és megigazította a fürtjeit a tükörben. – Különben is, egy próbát megér !

-          Jó, de én ebben a nyomulós izében nem vagyok valami...profi. – túrtam idegesen a hajamba. Szerintem totál gáz, hogy ennyire béna vagyok a csajozásban !Komolyan,Holly-t is alig mertem megszólítani a forgatáson, a táncról már nem is beszélve...Egyszer régen volt egy barátnőm, akinek ugyanez volt a neve,de már vagy négy-öt éve nem láttam. Oké, nyilván nem tudja Ő, hogy miért nem csókoltam meg még eddig,de ha tudná... Nem mielőtt még bárki is arra gondolna, NEM vagyok buzi ! Csak félek belevágni egy új kapcsolatba, most hogy így « befutott » a banda.

-          Segítek ! – ajánlotta fel. - Na, szóval mondok néhány jó csajozós dumát! Például: „Hiszel a szerelemben első látásra, vagy sétáljak el itt még egyszer?” vagy „Meg fog keresni az ügyvédem. Elloptad a szívemet.” Ja és ezt is szeretik „Szia! Vagy ismerlek valahonnan, vagy tetszel!”.

-          Mondd, hogy nem ezekkel a béna szövegekkel szedted fel Kat-et!- fintorogtam. –Mert akkor megértem, hogy összeveszett veled! – röhögtem,de csúnyán nézett rám szóval inkább abbahagytam. – És mit csináljak,vagyis izé..hogy csókoljam meg?

-          Na figyu mutatom! – csapta össze a tenyerét. – Mutatom!- azzal megfogta a kezem, majd a csempének nyomott. –Mélyen a szemébe nézel és…

-          Khm, elnézést nem is akarok zavarni! – toppant meg egy negyvenes éveiben járó férfi. –Csak muszáj dobnom egy sárgát, aztán már itt sem vagyok!

Döbbentem néztünk össze Harry-vel, majd egyszerre tört fel belőlünk a nevetést,mely csak akkor csillapodott valamelyes,mikor visszaültünk az asztalhoz. Louis és Hope is ott ült már a két lánnyal és segítettek elfogyasztani azt a pár pizza szeletet.

-          Mi az, min nevettek? –nézett ránk Louis, aki mindig mindent tudni akart. –Ne hagyjatok ki belőle! Én is tudni akarom!

-          Ne dumálj, inkább egyél! -  szólt rá Hope két harapás között. – Mindjárt lejár az idő és akkor az egészet ki kéne fizetnünk!

-          Már csak öt perc! – nézett az órájára Kat, és ide vagy oda de ismét felemelt egy szeletet a tálcáról. Nekünk se kellett több, igyekeztünk betolni a maradék kaját. Alig három perc alatt megettük a pizzát és mosolyogva vigyorogtunk a fényképezőgépbe, ugyanis kiálltuk a próbatételt.

* * *

- Gyerünk, gyerünk emberek! – rontott be az öltözőbe Paul kopogás nélkül. Az évek során már megszokhattam volna ezt a hülye szokását,de még ma is ijedten ugrottam fel. Gyorsan felvettem a stylist által előkészített ruhát, ami egy piros pólóból és egy khaki színű nadrágot,no meg az elmaradhatatlan csukát. A koncertek előtt a régóta bevált szokásunkat tettük most is,és egy csomag gumicukrot megettünk

- Öt perc a kezdésig!- kiáltotta az egyik háttérmunkás.

- Egy pillanat! – kiáltottam és kirontottam az öltözőből. Most vagy soha öregem!Vágj bele,egyszer élünk! Vár rád egy csinos lány odakint, csak meg kell tenned az első lépést! Szinte végig szökdeltem a folyosón a lányok után kutatva, akiket öt perccel ezelőtt még Lou-val a sminkesünkkel láttam.

- Niall, te meg hova rohansz? – kiáltott utánam Zayn, de csak felemeltem a kezem, jelezvén hogy várjon egy kicsit és már siettem is tovább. Befordultam a sarkon és megláttam Őt ahogy Hope-pal és Kat-tel nevetnek valamin. Gyerünk,menni fog!

-  Holly! – szólítottam meg,mire rögtön hátrafordult,az arcán egy mosollyal. Átszeltem a kettőnk közti pár méteres távolságot és gondolkodás nélkül megcsókoltam.

- Ezt, ezt miért kaptam? – nézett rám azokkal a hatalmas kék szemivel.

- Kívánj szerencsét! – nyomtam még egy puszit búcsúzóul az arcára mielőtt hatalmas energiával és izgatottan ugrottam a színpadra a fiúkkal.