1.évad 18.fejezet

Sziasztok,meghoztam a következő fejezetet ami az eddigiektől eltérően egy másik szereplő szemszögéből lesz.Remélem tetszeni fog!Jó olvasást!Mai kérdés:Legyen többször is olyan fejezet amelyik más szereplő szemszögéből van? aláfestőzene

*Holly szemszöge*

- Mikor a szemedbe nézek, a csillagok felragyognak és a szívem őrült iramba kezd el verni – nézett mélyen a szemembe Dave,majd visszahajolt a lapra a miről a szöveget olvasta fel. – Sosem gondoltam volna hogy belém szeretsz, azt hogy én belém aki, egy szerencsétlen,tökkelütött, kétbalkezes, analfabéta...Ezt muszáj felolvasnom ? Kicsit kínos hogy önmagam égetem. –rázta meg a  fejét.

 - A-a, Tess-nek tetszeni fog ha így járatod le magad,ez is azt jelenti hogy mennyire szereted – dőltem hátra a konyhaszéken. – Amúgy még mindig nem tudom felfogni hogy csalhattad meg.

- Már mondtam vagy ezerszer ! Az utóbbi időben alig találkoztunk,állandóan szervez valami hülye iskolai programot és rengeteg plusz táncórát vállalt. Most mondd meg őszintén,te mit csináltál volna ? – nézett rám mérgesen az unokabátyám.

- Mondjuk azt hogy kitartok mellette és ahelyett hogy más lányok után futnék,az időm a tanulásra szentelném és igyekeznék nem megbukni kémiából – vontam meg a vállam és felálltam az ebédlőasztaltól és a mosogatóba rakodtam a tányérokat.

- Hahaha, nagyon vicces vagy , te kis csókos gyerek !Fogadjunk hogy mindenből szín ötös vagy – morogta Dave.

- Nem matekból 4,5-re állok – mondtam mire csak felnevetett.Nem sokkal később el is ment, arra hivatkozva hogy még nem volt alkalma fürödni. Pfuj, már délután van és reggel volt vagy két tesiórája plusz még az edzés. Nem csoda, hogy Tess faképnél hagyta, amilyen illatfelhőt hagy maga után...Alig hogy leültem az íróasztalomhoz,csengettek és mivel egyedül voltam otthon,lerohantam kinyitni az ajtót.

- Nem bírom ezt tovább ! –rontott be Kat olyan sebességel az ajtón,hogy kis híján hanyatt estem. – Majd szét robbanok az idegességtől !Agrhh !És még Ő ajánlgat nekem mindenféle nyugtatót ?!

- Nyugi van, Kat !Fejezd be  és ülj le mert nem értek semmit ! – ráztam meg a fejem és betereltem a konyhába ahol levágta magát az egyik székre én pedig nekiláttam a híres Hills nagyi féle teához.

- Szerinted ha valaki egyenesen kiutál az ideiglenes otthonodból mit csinálnál ?Szakítás szélére sodrod a kapcsolatodat, mert nem vagy biztos a másik érzéseiben ! De Ő még arra sem képes hogy rendesen elmondja hogy most tulajdonképpen együtt vagytok-e vagy sem, hanem inkább csak morog ha meglát !Ááá komolyan kiakadok,és már vagy egy hete össze vagyunk veszve! – hadarta majd hangos koppanással lefejelte az asztalt.

- Szóval ezek szerint még mindig fasírtban vagytok – foglaltam össze a barátnőm mondandóját és leraktam elé egy gőzölgő bögrét.

-Igen és...Tudod mi a legrosszabb ? – kérdezte de meg sem várta a válaszom hanem rögtön folytatta. – Nem hajlandó velem szóbaálni és ez megosztja a társaságot. Nem bírok leülni úgy a nappaliba hogy bárkivel is beszélhessek mert mindig közbeszól ! Komolyan lassan követem Anya példáját és hazaköltözöm !

-Nyugi,holnap péntek itt a hétvége és most lesz a városban koncertjük –biztattam egy mosollyal.

- Ja majd akkor tuti megbékél ha beállítok a színpad közepére és a rajongók előtt bocsánatot kérek a hülyeségem miatt ! Na peeersze – mondta gúnyosan Kat. Én nem vágtam közbe csak hallgattam hogy fél órán keresztül panaszkodik arról hogy most milyen rossz ez az egész és megpróbáltam lelket önteni belé, több kevesebb sikerrel. A pár perc néma csöndnek a telefonja hangos csengőhangja vetett véget.

- Haló ? – szólt bele unottan majd egy perc alatt szinte nyolc féle arcot vágot. Először unott majd élénk,ideges majd elmosolyodott.Néhány pillanat múlva pedig már kínosan tekintgetett körbe a szobában és valami olyasmiről hadovált a telefonba hogy nincs órája. Komolyan nem csoda hogy színészkedik,simán beadta az illetőnek hogy nem tudott az időre figyelni meg satöbbi közben a telefonja képernyőjén az óra épp fél hatot mutatott.- Nekem rohannom kell, Nathan vár !

- Kat szerintem ez nem jó ötlet ! – ráztam meg a fejem. Mesélte hogy felhívta a The Wanted tagja és hogy ajánlatott tett,de nem tartom jó ötletnek még most sem. – A fiúk és az ő bandája nincsenek jóban,állandóan valami összetűzésük miatt hangos a média ! És gondolj csak bele,mit szólna ehhez Harry ?

- Tudod hogy hány modellel,színésszel és énekessel járt már ? – szegezte nekem a kérdést amire egy igenlő bólintással válaszoltam. – Hány lány jön át hozzájuk nap mint nap és hány rajongóval ölelkezik ?Szerinted egyiket sem nézi meg magának ?Egyikhez sem szól hozzá vagy épp flörötl vele amíg én nem vagyok ott ?Nem akarok semmi olyat Nathan-től,de ha egyszer egy munkát ajánl fel, ami nagyon tetszik és azt csinálhatom amit szeretek, vagyis színészkedhetek,akkor mi a baj ? – sorolta fel a kérdéseit,amelyek valamit elindítottak bennem.Mi van ha Niall.. ?Nem az lehetetlen.Jó igaz hogy nem járunk csak randizunk,de mégis...Híres,mindent megkaphat amit akar,a lányok a lábai előtt hevernek anélkül hogy igazán ismernék.

- Hé, ugye nincs semmi baj ? – lépett hozzám aggódó tekintettel az arcán Kat. – Ez Niall-ra nem igaz, hidd el !

- Mi ?Tessék ?Miért gondolod hogy valami bajom van ? – kérdeztem könnyedén.

- Tudod mondani szokás, hogy az arc a lélek tükre ! – kacsintott rám majd megölelt és elment.

Ismét felbattyogtam a szobámba és nekiláttam valami elfogadható külső alkotásának,ugyanis ma este Niall-al randim lesz.Előhalásztam a kedvenc farmerem és felvettem hozzá egy egyszerű fehér felsőt, a hajam végét pedig enyhén behullámosítottam.Sminket nem raktam mert egyrészt én csak másokat szeretek sminkelni, másrészt pedig nem hiszem, hogy Niall az olyan lányokra bukik.Lerobogtam a lépcsőn és egy puszival elköszöntem aputól aki a nappaliban nézte a tévét Polly-val.

-          Mentem ! - kiáltottam az előszobából és a kabátomat felvéve kinyitottam az ajtót.

-          Megállj csak kisasszony ! – szólt utánam Anya a rettegett ‘ rossz a gyerek,le kell szidni’ hangjával. -  Ezt mikor akartad elmondani ? -  nyomott a kezembe egy művészeti főiskola prospektusát.

-          Mit ? – adtam az ártatlant és behúztam a nyakam,előre sejtve Anya reakcióját.

-          Már tisztáztuk ! – förmedt rám. – Hagytuk apáddal,had játszadozz a középiskolába a fényképezőgépeddel, nem szóltunk bele a döntésedbe.Viszont most már igazán felhagyhatnál a gyerekes álmoddal hogy belőled profi fotós lesz ! Nem mész művészeti egyetemre, mert abból nem fogsz megélni !Itt az állatorvosi vagy a jogi egyetem,simán felvesznek szín ötös átlaggal.

-          De anya ! – hitetlenkedtem. – Én ezt akarom csinálni !Neked sem támogatta nagyapa az ötleted hogy lakberendező leszel, de tessék !Nézd meg hova jutottál !Hírneved van pénzed családod.Miért fosztasz meg a lehetőségek elől ?

-          Azt akarom és azt tartom szem előtt ami neked fontos,kicsim.Nem leszel fotós,az csak egy gyerekkor álmod !Ha állatorvos leszel,gondolj csak bele,mennyi lehetőséged lesz,mennyi pénzt fogsz keresni !

-          Inkább leszek fotós,igaz hogy nem annyi pénzzel, de boldogan mint állatorvos rengeteg pénzzel boldogtalanul ! – ráztam a fejem majd kirohantam a lakásból.

-          Szia ! – fogaddott bolgdog mosollyal Niall,miközben beszáltam mellé a kocsijába. –Milyen volt a napod ?

-          Lelkisegélyszolgálatot működtetek a konyhában.Szólj ha bármi gond van,tudod telefonszámomon ! – vontam vállat majd egyszerre kezdtünk el nevetni. Az út hátra levő részét végig beszéltük és rá kellett ébrendnem, hogy tök normális ember.Nincsenek nagyra törő vágyai,nem öntelt csupán csak énekelni szeretne. Rájöttem hogy rengeteg közös dolog van bennünk.Mind a ketten rajongunk az ételekért,a barátaink a legfontosabbak a számunkra és szeretjük a Nandost. – Nos, akkor hova megyünk ?

-          Meglepetés ! – kacsintott rám és beindította a motort.Magamban mosolyogva visszadőltem az ülésbe és igyekeztem kitalálni hogy hova is megyünk.Mondjuk már nem ez az első randink na de akkor is,mindig meglep.Például egyszer elvitt a vidámparkba ami ugye zárva van, de valahogy elintézte nekünk hogy nyitva legyen.Lekanyarodott a főútról és leparkolt egy meghitt kis kévázó előtt. – Figyi,ne akadj ki jó ?

-          Miért akadnék ki ? – néztem rá elkerekedett szemekkel.

-          Mert nem csak ketten leszünk.

-          Ó...oh értem – mondtam kissé csalódottan.

-          Elintézzük ezt, aztán tényleg elmegyünk arra a helyre, amit terveztem – mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra, ami szerintem egyből égővörösre váltott. Kinyitotta nekem az ajtót majd megfogta a kezem és besétáltunk az üzletbe.Ááá nem, nem vigyorogtam mint a vadalma...esélytelen.

-          Ott is van ! – mutatott egy asztalhoz ahol egy kapucnis-napszemüveges alak ült magába burkolózva. – Csá haver ! – lépett oda hozzá és megpöckölte a kalapját.

-          Te teljesen hülye vagy ? – morogta és rögtön felismertem a hangját.

-          Komolyan ? – fordultam Niall-haz,mire csak megvonta a vállát.

-          Egyszer ezt még megköszönik nekünk – suttogta a fülembe. – Max egy fél óra és megyünk,ígérem !

Sóhajtva levetettem magam a székre és hallgattam a fiúkat ahogy valami semleges dologról beszélgetnek.Megcsörrent a telefonom azon a bizonyos « Jött egy sms ! » idétlen hangocskán.

« Irj Kat-nek hogy jöjjön ide,most ! »írta Niall észrevétlenül az asztal alatt miközben Harry-vel beszélt.Sóhajtva írtam az említett személynek és vártam, hogy végre megjöjjön mert szerettem volna kettesben lenni a szőke fiúval.Nem vagyok önző és sosem voltam az de most szeretném, ha valami rólam is szólna,ha valaki akit nagyon kedvelek, velem, csakis velem lenne.

-          Öhm, Niall asszem van egy kis gond ! –böktem oldalba a könyökömmel a fiút. – Már itt van,de nem egyedül. – mutattam a bejárati ajtóra.Kat lépett be rajta mellette pedig az újságokból és zenei díjátadókról ismert Nathan.Ebből még baj lesz !

Nem is tévedtem akkorát,ahogy Harry meglátta Kat-et rögtön felpattant és rákiáltott, hogy mégis mit keres itt meg, hogy máris megcsalja.Na de barátnőm se kellett félteni,nem kisebb hangerővel válaszolt.Nem telt bele egy percbe, máris tőlük volt hangos a kávézó.

Niall megfogta a kezem és észrevétlenül kivezetett a vitát élvezettel néző emberek között és az egyik pincérrel kezet fogott,majd felkísért az emeletre.A harmadik emeleten csak egy ajtó volt és egy mosoly kíséretében kinyitotta azt.

-          Vááá – csak ennyit tudtam mondani,nem jöttek a számra a szavak az elém táruló látványtól.Egy teraszon álltunk, a napfénytetőről égősorok világították meg és a korlátnál egy szalonna sütő körül egy hatalmas kanapé terpeszkedett.

-          Reméltem hogy tetszeni fog – mondta kissé szégyenlősen,lesütött szemekkel.

-          Mi az hogy !De, hogy tudtad ezt megszervezni ? – kérdeztem hitetlenkedve még mindig nem hittem a szememnek.

-          Vannak kapcsolataim – húzta ki magát büszkén.

Leültünk a kanapéra és betakaróztunk a jó meleg takarókkal és nekiláttunk megsütni a pillacukrot közben pedig forrócsokit szürcsölgettünk.Persze közben szóba került ugye az iskola, a továbbtanulás és én pedig azon kaptam magam hogy könnyezve mesélem el neki a veszekedésünket Anyával.

-          ...És nem érti meg hogy nem akarok állatorvos lenni !Az egy dolog hogy ötévesen az akartam lenni mert láttam a Dr.Dolittle-t de most már teljesen más az elképzelésem.Neked nem volt álmod ? – meséltem.

-          Hm én fagyiárus akartam lenni...-tűnődött el. – Állandóan azok mellett a fincsi kaják mellett lenni huh.Juj vagy esetleg ételkritikus !Az mekkora !Fizetés nélkül belekóstolhatnék mindenbe.

-          Oké – mosolyogtam. – Még szerencse hogy nem az lettél,különben fel sem tudtad volna cipelni ide a hátsód !

-          Az meglehet – bólintott. – De figyelj,ha szeretnéd beszélek a szüleiddel a fotózásról és segítenék beindítani a munkád !Tudod nekem..

-          Vannak kapcsolataid – fejeztem be helyette a mondatot mire megajándékozott a világ legaranyosabb mosolyával.Zavaromban gyorsan belekortyoltam a forrócsokiba. – Aú . kiáltottam fel.Nem véletlenül nevezik forró csokinak. –Megégettem a nyelvem !

-          Mutasd ! – húzodott közelebb hozzám és kezébe fogta az arcom.A szívem őrült iramba kezdett el verni ahogy belenéztem azokba a kék szemekbe.Lassan közelebb hajoltam ahogy Ő is...

-          A francba ! Egyszer kivágom ezt a szart !–szitkozódott mikor megcsörrent a telefonja. - Figyi, Zayn most épp nem érek rá ! – szólt bele kissé türelmetlenül.- Mi?Hogy hogy?Nem. Értem! Öt perc és ott vagyunk.

-          Mi történt? –kérdeztem rémülten.

-          Ne legyél ideges – pattant fel és megfogta a kezem. –Mennünk kell a kórházba!

-          Ki? Mi történt,és kivel? – ismételgettem ezeket a kérdéseket útban a kórház felé. Alig öt perc alatt megérkeztünk a város másik végére és szinte feldöntöttük a recepcióst,de még mindig nem tudtam kinek volt balesete. Berontottunk a kórterembe ahol már a banda többi tagja,Hope és Tess körülálltak egy ágyat amin egy falfehérarcú régi ismerősöm feküdt kómában.