1.évad 17.fejezet

Sziasztok,némi késéssel meghoztam a mai részt amiben kiderül,ki hívta fel Kat-et. A mai kérdés:Szerintetek kibékülnek-e? Jó olvasást!

- Haló? – szóltam a telefonba ismét,kissé türelmetlenül. Engem is a legjobbkor hív fel valami idegen.

- Jaj bocsi,szia!A nevem Nathan Sykes,én a The Wanted egyik énekese vagyok. Nem tudom hallottál-e már rólunk… - szólt bele egy ismeretlen hang.

- Öhm fogjuk rá… - gondolkodtam el. – Miben segíthetek?

- Láttunk annak a bandának klipjében. Egyszerűen lenyűgöző voltál, csoda hogy még nem nagyon hallottunk rólad. Nagyon tehetséges vagy és örülnénk, ha a mi következő klipünkben szerepelnél. Persze ha elvállalnád! – mondta,de nem kerülte el a figyelmem hogy a fiúkat nem One Directionként nevezi meg hanem „a bandának”. Na de vajon miért?

- Hát figyelj köszönöm az ajánlatot és még átgondolom,de most nem épp alkalmas az időpont! – hadartam, mert a nappaliból hangos kiabálásra és ajtócsapkodásra lettem figyelmes.

- Oké persze, mit szólsz a holnap öt órához? – kérdezte vidáman.

- Persze, persze, most rohannom kell, ne haragudj! – köszöntem el gyorsan és már futottam is a nappaliba ahol elég érdekes látvány fogadott. Hope és Holly a sarokban valamit halkan magyaráztak egymásnak, míg Niall a tévé előtt ugrált és utánozta a halakat (?) Zayn pedig csendben maga elé meredt. A legérdekesebb látványt kétség kívül Lou okozta, aki a földön ülve a szemét dörzsölgette. Csak nem sír?

- Liam, mi történt? Csak a kiabálást és az ajtócsapkodást hallottam. – szegeztem a kérdést a hozzám legközelebb álló fiúhoz.

- Min vesztetek össze?Harry teljesen bepipult és mindenkivel kiabált,még Louis- val is aki nem csinált semmit, csak nézte a Szezám utcát.

- Mondjuk úgy, kerek perec megkérdeztem tőle hogy mi a szándéka velem – néztem félre. Így utólag már tök hülyén hangzik ez az egész, nem értem miért lőtt az agyam és mondtam ilyeneket neki.

- Hát ezt jól megcsináltad Keliza! – csóválta a fejét Liam. – Nem csoda hogy ilyen ideges volt.

- Hol van most? – kérdeztem átlesve a válla felett.

- Egyszerűen csak elment – mondta Liam. –Kiszellőzteti a fejét.

- Megkeresem! – jelentettem, ki de a gyerekkori barátom megragadta a karom.

- Hagyd,most egy kis magányra van szüksége! Majd visszajön,ne aggódj! Előfordult már ilyen!

- Biztos? – kérdeztem gyanakvóan. de csak egy szemforgatás volt a válasz. Liam példáját követve leültem Louis mellé a földre, aki még mindig a kezébe temette az arcát. Fél órán keresztül (ha nem több) próbáltam megvigasztalni,de hiába. Hála Hope-nak akinek elég volt csak annyi, hogy a barátja fülébe súgott valamit, máris jobb kedvre derült tőle.

- Úúúú itt lesz valami! – röhögött fel Zayn. – Csak aztán aludjatok is!

- Rossz az aki rosszra gondol! – dobta meg egy párnával Hope.

- A teletabik nem rosszak! – rázta a fejét Louis. – Ugye Hope? Tinkywinky, Gypsy, Lala, és Po nagyon kedvesek!

- Néha elgondolkozom, vajon hogy tudott leérettségizni – fogta a fejét Liam. Erre a mondatra összenéztem Holly-val és elkapott a félelem. Öt hónap múlva érettségizem és még nem kezdtem el ismételni, és a barátnőm tekintete se tükrözött mást. Egyszerre rontottunk be a szobába ahol a könyveim hagytam és nekiláttunk ismételni egészen kilencediktől és időbeosztást is készítettünk, hogy mikor tanuljunk és mit.

- Öhm lassan fél tíz, nekem mennem kell – pillantott az órára Holly,úgy három óra múlva. Fáradt voltam már a szemem könnyezett, de még az előttem lévő francia füzet lapjait szuggeráltam. – Nem kell kikísérned, majd Niall hazavisz. Szia!

- Szia! – motyogtam félpercnyi fázis késés után és folytattam az igeidők magolását. Fél tizenkettőkor kaptam fel a fejem az íróasztalról,úgy tűnik elaludtam,és arra ébredtem, hogy valaki a vállamat rázza.

- Mi? Mi az? Je suis l'apprentissage du français en quatre ans, trois heures par semaine. –hadartam.

- Man, je ne parle pas de moi en français – válaszolt a mellettem álló Hope,hibátlan kiejtéssel ugyanis az anyukája Párizsban él és ott születtek a nagyszülei. – Harry nincs itt ?

- Amint látod ! – mutattam körbe értetlenül és elnyomtam egy ásítást. –Miiiii ? Nincs itt ? Nem jött még haza ? Hol van ? – kiáltottam fel,mikor leesett mit is mondtam.

- Mi is ezt szeretnénk tudni ! Nem jött még haza,pedig már lassan négy órája hogy elment,kezdünk aggódni érte. – válaszolt Hope és visszament a nappaliba és pedig követtem.

- Nincs veled ? – szegezte nekem az első kérdést Niall aki egy barna pizsamában ácsorgott a nappaliban.

- Nincs – mondta helyettem Hope.

- Már itthon kéne lennie – jegyezte meg halkan Niall nekem pedig hirtelen harmadára csökkent a gyomrom térfogata. –Nem szokott ilyen sokáig kint maradni szó nélkül.

- Azért van ötletek hogy hova mehetett ugye ? – kérdeztem élesen.

- Tipp az van de nem tudjuk biztosan,bárhová mehetett – mondta Liam egy pillanatra félbehagyva a telefonbeszélgetést Paul-al. – London hatalmas.

- Lehet hogy itt dekkol a lépcsőházban – próbálta oltani a hangulatot Zayn a számítógép mellől.

- Nincs ! – ordította Louis a lépcsőházból.

- Kész van már ? – türelmetlenkedett Hope és felém nyújtotta a kabátom.

- Pillanat – nézett összevont szemöldökkel a monitorra Zayn. – Kész is ! – dőlt boldogan hátra, a nyomtató pedig beindult és három várostérképet nyomtatott ki,amiken jónéhány piros pötty volt.

- Ezek mik ? – mutattam a térképre.

- Harry kedvenc helyei a városban – válaszolt Niall. – Át kell fésülnünk a várost reggel nyolcig mert indulnunk kell a koncertre.

- Gyerünk ! – adta ki az utasítást Louis, aki az izgalomtól majd bepisilt és kirontott az ajtón. Mis is követtük és három csoportra váltunk és felosztottuk a várost. Zayn és Liam, Louis és Hope, valamint Niall és én leszünk egy csapat. Beültünk egy fekete kocsiba és Niall az út közben azt magyarázta hogy mennyire sokat tud a járgány és hogy mióta a tulajdonosa. Egy szóval próbálta oldani a feszültséget amit nagyon értékeltem.

Már lassan két órája jártuk a különböző helyeket a városban,de sehol sem találtuk ahogy a többiek sem. A percek baromi lassan teltek, lassan a körmömet is lerágtam izgalmamba. Bárhova lépünk be, akár egy olcsó non-stop vagy egy bevásárlóközpont.

-          Remélem talán most sikerrel járunk – mosolygott biztatóan Niall és lefékezett egy night klub előtt.

-          Ezt nem gondolhatod komolyan ? – hitetlenkedtem de azért követtem. – Mit keresne itt ?

-          Azt amit mindenki,piál és szórakozik – mondta Niall miközben kifizette egy tagbaszakadt embernek a belépőnket.

-          Ne hagyj egyedül ! – húzódtam mellé,mire csak jót mosolygott.

Bent a szórakozóhelyen rengeteg velünk egykorú tinédzser töltötte a hétköznap estéjét, közben mindenféle italokat fogyasztva. A fülledt helységben mozdulni sem lehetett és az áporodott cigaretta és alkohol szagtól a gyomrom is felfordult. Legszívesebben rögtön visszafordultam volna de megláttam Őt. Egy biliárd asztal szélét támasztotta egy sörös üveggel a kezében és hangosan flörtölt a mellette álló két lánnyal,akiknek szerintem 99%-a mű volt. Az arcuk egy merő vakolat,mindenük kilátszott a falatnyi ruhából, egy dologban különböztek,az egyik szőke a másik barna. Mondjuk a barna kivül sötét belül szőke, a másiknál meg fordítva.

-          Megyek,beszélek vele,te addig maradj itt ! – mondta Niall és elsietett négy sötét képű srác mellett akik feltűnően sokszor pillantottak felém.Kezdett idegesíteni ezért odébb álltam és a bárpult mellől figyeltem a biliárd asztalt. Niall odament Harry mellé és valamit súgott a fülébe mire Ő csak hangosan felröhögött és a lányok felé fordult ismét.

-          Harry ! – léptem oda a társasághoz egy idő után,megelégelve hogy szegény Niall nem tudja meggyőzni. – Azt hiszem mennünk kéne.

-          Ne..hikk nekem ne ...hikk...parancsolgass –hadonászott a sörös üveggel. – Menj ha akarsz...hikk de engem hagyj békén.Itt ...hikk maradok...hikk ezekkel a gyönyörű lányokkal..hikk...legalább ők nem ..hikk kételkednek bennem..hikk...Nem úgy mint te..hikk.Nem akarom hogy ..hikk itt legyél mert...nem akarom.

-          Jó oké,elmegyek,de te is jössz ! – jelentettem ki.

-          Nem..hikk. Niall haver..hikk segíts ! – nézett segélykérően  a barátjára.

-          Harry,megyünk ! – bólintott Niall.

-          Nem,nem és nem ! – kiáltotta Harry magából kikelve. – Vele nem ! – mutatott mellém vagyis szerintem rám gondolt,de a sok piától kettőt látott.

-          Nem Ő, nem jön ! – rázta a fejét Niall és rám kacsintott.

-          Oké..hikk akkor mehetünk ! – heherészett Harry és elfogadta a szőke barátja segítség nyújtó kezét.Kimentek az ajtón és én lassan követtem őket. Niall besegítette hárta  majd intett hogy mehetek.

-          Bealudt – rázta a fejét röhögve majd az arcomra nézett és lehervadt az arcáról a vigyor.- Ne aggódj,nem gondolta komolyan amit mondott,csak a pia beszélt belőle.

-          Persze – bólintottam és remlénykedtem benne hogy igaza van.

Mikor elindultunk gyorsan felhívtam Louist és Liam-et hogy megvan Harry és indulunk haza. Az autó órája már hajnali kettőt mutatott. Hála Niall-nek alig negyed óra alatt hazaértünk,ahogy a többiek is.Harry-t kétoldalról támogatva sikerült felkísérni a szobába. Leültettük az ágyra Niall pedig kettesben hagyott az alvó barátommal.Lehúztam róla a cipőt és betakartam nehogy fázzon, majd leültem mellé az ágyra. Az arca olyan békés és nyugodt volt hogy szinte elfelejtettem hogy hogyan viselkedett velem.Mondjuk igaza van, megérdemeltem csak nehéz beismernem. Kisimítottam egy göndör tincsét az arcából,mire kipattantak a szemei.

-          Te mit keresel ..hikk itt ?Nem mondtam elég világosan ...hikk hogy nem akarlak látni ? – förmedt rám.

-          Be vagy rúgva csak az alkohol beszél belőled – ráztam a fejem.

-          Nem..hikk nem az beszél belőlem !Tudom mit..hikk csinálok !És azt akarom ..hikk hogy tűnj el innen ! – kelt fel hirtelen én pedig ijedtemben az ajtóig hátráltam. – Menj innen ! –ordította még egyszer és rámcsapta az ajtót.

-          Mi az ?Mi történt ? -  nézett ki a szobája ajtaján Liam.

-          Ki..kidobott – suttogtam a könnyeimmel küzdve. – Azt..azt hiszem haza..megyek.

-          Ne hülyéskedj,nem mehetsz haza éjnek idején!Gyere, ma nálam alszol! – rázta a fejét Liam és behúzott a szobába. Nem először aludtam vele hiszen gyerekkorunkban Susan néninél egy közös szobában aludtunk a kicsi házában. Csak levettem a kabátot és bevágódtam az ágyba és álomba sírtam magam.