1.évad 8.fejezet

Sziasztok,köszönöm a kommentet és a visszajelzéseket! ♥ Meghoztam a következő részt ami kissé rövidre sikeredett...Jó olvasást!

- Harry elmondtam mit láttál. De hidd el semmi köze ahhoz a csajhoz! – lépett be Liam a fagyos hideg elől menekülve. – Szép házikó!

- Ti mindent megbeszéltek egymással? Vagy az elmúlt három évben valamilyen különleges képesség birtokába jutottál? – kérdeztem.

- Egy jó barát arra való, hogy segítsen és én most azért vagyok itt – mondta Liam és lehuppant a kanapéra. – Ha már az elmúlt három évben nem számíthattál rám, most itt akarok lenni és meghallgatni. Itt vagyok! Hidd el Harry nagyon sajnálja az egészet! Félre értetted azt a dolgot,nem történt köztük semmi! Szólalj már meg! – szólt kissé türelmetlenül rám.

Továbbra sem szóltam semmit, csak leültem mellé a kanapéra és átöleltem a felhúzott térdem. Figyeltem Liamet ahogy a vidámból átmegy komorba. Egykor ezt az arcot jobban ismertem mint a sajátom. Ismertem a kétségbe esett, kétkedő, pimasz és szomorú arcát. Tudtam mikor volt szüksége egy baráti jó tanácsra vagy csak egy sima ölelésre.

- Kat! Válaszolj már! – zökkentett ki a merengésből.

- Akkor ki volt az a lány,hm? –szegeztem neki a kérdést.

- Hát öhm…Nem igazán hiszem, hogy…Szóval, ha majd elakarja mondani,elmondja –motyogta. – Beszélj vele vagy esetleg hívd fel! Biztos meg tudjátok majd beszélni… És Jordan-nal is tisztázhatjátok majd.

- Nem akarok róla beszélni! – motyogtam és a térdemre hajtottam a fejem.

- Jó akkor majd én mesélek valami mást! – törte meg a kínos csöndet pár perccel később. – Szeretném majd a segítségedet kérni de semmi olyan dologra ne gondolj! Nem tudom hogy tudod-e,de nekem sokáig volt egy barátnőm Danielle. Pár hete elhatároztuk, hogy szünetelünk egy kicsit, főleg a munkám miatt. Sosem tudom, hogy holnap ebben a városban leszek-e. Vagy ebben az országban…Én voltam aki kimondta hogy szakítsunk mert nagyon boldogtalannak láttam Dan-t. A távkapcsolat nem igazán működik nálam. Bezzeg Louis-nál. Már vagy másfél éve együtt vannak Hope-pal akinek hasonlít az élete hozzánk és nagyon boldogok. Hiányzik Danielle,mikor meglátok egy-egy szerelmes párt vagy egyedül érzem magam. Vissza akarom hódítani, csak azt nem tudom hogyan. Ebben kéne segítened,persze csak ha szeretnél..

- Pont tőlem kérnél egy ilyen ügyben segítséget? – néztem kétkedően a szemébe.

- Lehet hogy már nem találkozunk annyit,de még mindig a legjobb barátomnak tartalak. Ugyanaz a lány vagy akivel régen meg akartam alapítani a gilisztavédő alakulatot. Bár most így visszagondolva jobb is hogy Susan néni nem hagyta – mondta elmerengve, nekem pedig ismét könny szökött a szemembe. – Ne sírj már, nem azért mondtam! Jaj gyere már ide! – húzott magához.

- Nem sírok – töröltem meg a szemem. – Csak eszembe jutott Keresztanya….

- Kellett nekem beszélnem róla! – korholta magát Liam.

- Liam! –visította valaki mögöttünk én pedig ijedtemben egy hatalmasat ugrottam a kanapén. Anya végre úgy döntött, hogy megtisztel minket a társaságával és felkel. A konyha ajtóban állt és egy üveget szorongatott a kezében. Na, jó helyesbítek azért kelt fel hogy igyon egy kicsit. De nem vizet vagy esetleg üdítőt,á nem is ő lenne, ha nem találta volna meg a dugi pezsgőt. – De jó téged újra látni!

- Anya – szóltam rá. - Jobb lenne ha felmennél aludni!

- Aha – mondta bágyadtan és nagyot horkantva a letelepedett a szőnyegre és magzatpózban elaludt.

- Na oké!Asszem én megyek! – nézett az órájára Liam. – Segítsek felvinni Elisabeth-et?

- Megköszönném – mosolyogtam rá halványan és feltápászkodtunk.

Lassan és eléggé nehezen felvánszorogtunk az emeletre,vigyázva hogy be ne verjük Anya fejét a szűk lépcsőn. A szobája az enyémmel szemben nagyobb és sokkal inkább hasonlít egy tini lány hálószobájához,mint az enyém. A falakat pinkre festette és poszterekkel dekorálta,míg a bútorait lecserélte fehérekre. Befektettük a baldachinos ágyba,ami igazából a ruháival volt telerakva az az úgynevezett baldachin és betakartam. Halkan behúztam magunk mögött az ajtót és lebattyogtunk a lépcsőn.

-          Segítek! –jelentettem ki mikor Liam már a kabátját vette. – Majd valahogy összehozok nektek egy randit!

-          Komoly? – ragyogott fel az arca. –Tényleg megtennéd? Velem már nem nagyon beszél,nem hiszem hogy csak úgy belemenne..

-          Hidd el bele fog! – biztattam és búcsúzóul megöleltem.

-          Juj, majdnem elfelejtettem! –csapott a homlokára és kisietett a kocsijához. Pár pillanat múlva vissza is tért,kezében egy kis csomaggal. – Boldog Karácsonyt! Ezt közösen kapod tőlünk!

-          Kösz – mosolyodtam el és letéptem a csomagoló papírt a dobozról. – De…Liam ezt nem….ezt nem fogadhatom el! Túl drága és azt sem tudom hogy működik!

-          Dehogynem! – nyomott egy puszit az arcomra és lesietett a járdára. – Ja és nem visszaváltható! –kiáltotta még utánam és beszállt a kocsijába.

-          Segítség -  suttogtam és a kezemben fekvő új,csili vili iPhone-ra meredtem.