1.évad 7.fejezet

És íme meghoztam a hetedik részt!Jó olvasást!:)

- Mennünk kell! – ragadtam meg a lépcsőn üldögélő Holly karját mikor leértem a lépcsőn. Másodpercek kérdése és felszakad belőlem a sírás. Valahogy mindig én járom meg! Nem hiszem hogy Harry szerelmet vallott és rögtön utána egy modellel bújt ágyba! Nem ilyennek ismertem meg!Azt hittem hogy ő más…

- De Kat még csak… - reagált hevesen Holly de mikor meglátta arcom elkerekedtek kék szemei. –Mi történt? Jól vagy?

- Csak menjünk oké? – kérdezte és megtöröltem a szemem.

- Persze,mindjárt hívom a többieket!– pattant fel a szőke barátnőm és elsietett. Lesiettem a lépcsőn de Niall elkapta a kezem.

- Valami baj van Kat? –kérdezte az arcomat fürkészve. – Megbántott Harry?

- Mi, ezt meg honnan veszed, hogy vele beszéltem? – kérdeztem vissza remélve hogy nem firtatja tovább a dolgot.

- Mert egyedül Ő képes ilyen érzéseket kiváltani belőled. –mondta.

- Ezt meg honnan…

- Csiripelte egy szőke kismadár –motyogta.

Az említett csiripelő szőke kismadár maga mögött vontatta Emmát és Tesst lépett ki a szobából. Szegény Dave-nek szednie kellett a lábát hogy utolérje a barátnőjét. Holly miután beterelt minket az előszobába elköszönt Niall-tól egy öleléssel. Gyorsan kiáltottam egy „sziasztok”-ot és már kint is voltam a szakadó hóesésbe. Nem érdekelt, hogy a futás közben a csizmámban több víz lett mint a Temzében vagy hogy jó párszor elestem gazdagítva a lila foltok gyűjteményét a lábamon. Dave kocsija előtt a hidegtől toporogva várta hogy végre megérkezzenek a barátaim. Nem kevesebb, mint öt percet ácsorogtam a könnyeim lassan az arcomra fagytak ,mire megérkeztek futva. Szegény Emma zárta a sor végét eléggé zihálva.

-          Na, végre hogy itt vagytok! – szipogtam mikor beszálltam a jó meleg kocsiba.

-          Nem is értem miért adott neked Mr. Kerrich tesiből négyest. Ha látta volna milyen futást produkáltál, elküldött volna az olimpiára. – röhögött Dave és beindította a kocsit

-          Nem érezi jól magát,biztos megfázott – kelt védelmemre Holly és biztatóan mosolyogva megszorította a kezem.

-          Hát én meg tuti belebetegszem ha nem mondhatom el Anne-nek a bulit. – duzzogott karba font kézzel Emma.

-          És mondjuk egy hatalmas hamburger meggyógyítana? – fordult hátra Tess az anyós ülésről.

-          Esetleg – gondolkozott el a vörös hajú lány.

-          Akkor irány a meki! – adta ki saját magának a parancsot Dave.

-          Ki tudnál rakni a házunknál? – hajoltam előre.

-          Persze.

Hazáig csak az elmúlt eseményeken járt az agyam. Hogy tehette,hisz azt mondta hogy szeret vagyis utalt rá. Képes lennék miatta szakítani Jordan-nal!Felsóhajtottam és a bepárásodott ablakon kezdtem rajzolgatni. Az ujjam szinte önálló életre kelt, aminek a végeredménye egy kettétört szív lett. Gyorsan letöröltem mielőtt még bárki észrevette volna.

-          Kedves hallgatóink! – csendült fel a rádióból egy férfi hang. – Íme egy újabb sláger aminek a klipjét holnaptól tekinthetik meg a zenecsatornákon! A szám címe They Don’t Know About Us…

-          Kapcsold ki! – kiáltottam fel mielőtt még a bemondó befejezhette volna mondandóját. Dave hirtelen beletaposott a fékbe, de a kocsi csúszott még vagy két métert a havas úton.

-          Kat a szívbajt hoztad rám! – pihegte Emma és Holly arca sem volt épp valami vidám.

-          Még egyszer ilyet ne csinálj, vagy nem furikázlak! – mérgelődött Dave majd újra indította az autót, ezúttal jóval lassabban.

Dave legnagyobb megkönnyebbülésére megkértem őt hogy ne a házunknál rakjon le, szeretnék még egy kicsit sétálni. Elköszöntem és kikászálódtam a kocsiból.

A hideg szél az arcomba csapott,hiába tekertem nyakam köré a sálam. Lassan indultam el a házunkhoz,semmi kedvem nem volt hasra esni a jeges járdán. A szél belekapott barna hajamba és az arcomba fújta.

-          Kat, várj! – kiáltotta utánam valaki. Megfordultam és Holly rohanó alakját véltem kivenni a havazásban.

-          Vigyázz! – kiáltottam de már túl késő volt,szegénykém elcsúszott és elterült a havas úton. Amennyire tudtam gyorsan odasiettem hozzá és segítettem neki felállni. – Nem mész kajálni?

-          Bekajáltam Niall-al. – magyarázta és leporolta magát. – Azt hiszed hogy csak úgy lerázhatsz engem? Ha már elrángattál,legalább magyarázd meg miért!

-          Gyere, menjünk be hozzánk, mert lefagyok!

-          Tessék! –raktam le Holly elé egy nagy bögre forró csokit. Az egyetlen iható dolog mit el tudok készíteni az a forró csoki,mást nem is nagyon tudok. A konyha nekem maga a dzsungel, nem találok benne meg semmit. Általában Anya szokott főzni,de csak akkor ha kedve tartja (ami nagyon ritka) ezért sokszor rendelünk pizzát vagy kínait. Inkább vacsora készítés helyett leül a tévé elé bekapcsolja a kedvenc sorozatát és Mary-vel a barátnőjével cseverészik telefonon. „Ki a tini?” általában ez a kérdés hagyja el a szám mikor délutánonként belépek az ajtón és az Anyámat látom mindennap más pasival smárolni a kanapén. Ennek az egésznek talán az a fő oka hogy túl korán esett velem teherbe. Mindössze tizennyolc volt,mint amennyi most én vagyok, mikor elmondta anyjának (vagyis a mamámnak) hogy gyereke lesz. A nagyanyámmal évekig nem voltak beszélő viszonyban és én is csak tizenöt éves voltam mikor találkoztam először a nagyszüleimmel.

-          Köszi! – mosolygott Holly. – Nos? Mesélj!

-          Azt hiszem igaza van Jordan-nak velem kapcsolatban – kezdtem bele a történetbe. Mikor Holly közbe akart vágni, felemeltem a mutatóujjam,jelezve hogy ne szóljon közbe. –Mikor utalt rá hogy önző, pasifaló liba vagyok akit csak a pénz érdekel.. Nos valamilyen szinten igaza volt. Tényleg megcsaltam,de csak egy csók volt az egész és tegnap este történt szóval az már nem számít igaz?

-          Hogy mi? – esett le Holly álla. – Ki volt az? Várj ne is válaszolj… Harry volt az igaz?

-          Igen de…

-          Nincs semmi de! Jordan kijelentette hogy szakít veled és kész…

-          Hát konkrétan nem azt mondta de azt vettem ki hogy…

-          Igen, igen de…Most kibékültetek nem?

-          Hát igen,csak nem tudom mit tegyek! Miután felmentem Harry-hez elmondtam neki hogy sajnálom és hogy szakítok Jordan-nal miatta.

-          De romantikus…Jaj bocsi folytasd csak! Addig én csendben csorgatom a nyálam.

-          Már a randit beszéltük mikor kilépett a fürdőszobájából egy csajszi…

-          Ne már! Az a szemét,bunkó,állat…- szidta Holly.

-          Jaj drágáim- jött le ásítva a lépcsőn Anya egy hálóköntösben. A fejét fogva letámolygott egy székre. – Hú hogy berúgtam az este! Zúztunk mint az állat! Ja ha keresne a szomszéd nénike,nem vagyok itthon! Kicsit dühös rám a virágai miatt.

-          Mit csináltál már megint? – kérdeztem majd belekortyoltam a meleg italba.

-          Hát,szóval.. Áthívtam azt a helyes fiút a bárból és…

-          Nem akarok részleteket hallani…- fogtam be a fülem.

-          Nem is mondtam volna – vont vállat Anya majd folytatta. – Összekevertük az ajtót és oda csöngettünk be mert nagyon kellett pisilnem. Amíg John-nal vagy hogyishívjákkal beszélt a nénike én lepisiltem a virágait.

-          Anya! – hördültem fel. –Miért csinálsz folyton ilyeneket? Ne hidd azt hogy tini vagy! Próbálj meg egyszer felnőtt módjára viselkedni! Ha nem is miattam legalább azért hogy ne gondoljanak rólad bármit is az emberek!

-          Kicsim… Ne izélj már!  - döntötte le az asztalra a fejét. – Ne beszélj úgy mint az anyám! Felnőtt vagyok, dolgozom és nevellek téged! Adnál egy kis aszpirint? Mindjárt szétrobban a fejem.

-          Öhm azt hiszem most megyek! – pattant fel Holly mikor megcsördült a telefonja. – Anyával elkezdjük a holnapi ebédet csinálni! Na persze ha Polly hagyja és nem eszi meg a nyers tésztát mielőtt megsütjük. Holnap adjuk át egymásnak az ajándékokat?

-          Aha – mondtam és kikísértem az ajtón. – Mit szólsz a négy órához, a kávéházban?

-          Nekem okés,szia! – intett és már el is sietett. A havazásban már nem is nagyon látszott a fehér kabátja miatt. Becsuktam az ajtót és visszamentem a konyhába. Anya még mindig az asztalon feküdt és hangosan horkolt. Levettem a nappali kanapéjáról a barna pokrócot és ráterítettem a vállára. Hiába tűnik úgy, mintha nem szeretném,nagyon is fontos nekem. Jó talán nem úgy viselkedik, mint Tess vagy Holly anyukája,de nélküle nem tudom hol lennék. Mondjuk azt meg kell vallani hogy nem vagyunk valami gazdagok,általában havonta megy Anya a banktól kölcsönkérni pénzt hogy kifizessük a rezsit. Régebben mikor Wolverhampton-ban laktunk még nem voltak ilyen gondjaink mert viszonylag jó munkája volt egy menhelyen. De mikor rajtakapta a állatimádó főnöke, aki akkor még a pasija volt,hogy belerúg egy állatba,rögtön kiadta az útját. Muszáj, volt eljönnünk onnan mert nem talált munkát.

Felkullogtam a lépcsőn és az ágyra vetettem magam a szobámban és hagytam hogy előtörjön belőlem az egész nap kikívánkozó zokogás. Magamhoz öleltem a párnát,mintha a régi plüss bocim lenne. Kétéves szülinapomra kaptam egy piros rózsaszín tehenet,amit Susan néni saját kezűleg varrt. Mondjuk nem volt valami szép,sőt egyenesen ronda,de én mindenhová magammal hordtam.

Megszólalt a bejárati ajtón lévő csengő,de elhatároztam hogy nem kelek fel. Hallgattam az éles, visító dallamot és vártam Anyát mikor nyitja ki. Hatodik csengésre felálltam és lerohantam a lépcsőn.

-          Nem hallod hogy csengetnek? – kérdeztem Anyától,de még mindig aludt jó mélyen.

Szinte feltéptem az ajtót,de rögtön is csuktam volna be mikor megláttam a látogatót.

Ott állt a havazásban, sötét hajába hópelyhek vegyültek. Mikor meglátott arca felvirult és egy halvány mosolyt eresztett meg felém.

-          Szia! – köszönt halkan. – Azért jöttem, hogy megbeszéljük a dolgot.