1.évad 6.fejezet

 

Teljesen ledermedtem nem bírtam mozdulni, talán nem is nagyon akartam. Nem tudom mi ütött belém de hagytam hogy megcsókoljon. Egy pillanatra elfelejtettem mindent. Azt hogy ki vagyok, mi a nevem és honnan jöttem. A tökéletes pillanatot a verandán felvillanó fény vetett véget. A hirtelen villanástól a szemem elé kaptam a kezem.

-          Ááá Katherine! – hallottam Anya negédes hangját. Az tuti hogy ivott és a füst szakból ítélve főzni próbált és valami pasi van nála. – És óó Jordan gyere beljebb?

-          Milyen Jordan? – nézett rám értetlenül Harry.

-          Öhm,hát szóval.. .–kezdtem bele, de nem tudtam folytatni. Ezt a pillanatot akartam elkerülni.

-          A barátja ki más – vont vállat Anya majd nekidőlt az ajtókeretnek de annyira bepiálhatott hogy lecsúszott a földre és valami idióta zenét kezdett el énekelni.

-          Neked van barátod? – kérdezte döbbenten a fiú.

-          El akartam mondani….csak nem tudtam hogyan.

-          Végig játszottál velem! Kihasználtad a hír nevem! Alison-nak végig igaza volt veled kapcsolatban! – mondta halkan,de rosszabb volt mint egy tőrdöfés.Inkább kiáltott volna velem, hordott volna le,de nem…A könnyek végig csorogtam az arcomon de nem törődtem velük. Homályosan láttam ,de az arca még így is furcsán üres volt.

-          Kérlek,én…Nem hittem volna hogy, hogy….

-          Aha, persze! Csak az az egy szerencsém van, hogy már vége a forgatásnak és soha többet nem találkozom veled! – mondta majd faképnél hagyott.

-          Kis lányom, van még mit tanulnod a pasikról! – röhögcsélt Anya.

Nem tudom meddig sírhattam este a szobámban, csak a papírzsepik számából. Egyre több és több hevert körülöttem de már féltem megszámolni őket. Talán ennyit még sosem sírtam, pedig a szerepeim miatt előfordul, de ez most teljesen ösztönösen jött. A lelki furdalásomat ha mérni lehetett volna a mérő már kiakadt volna. Nem akartam megbántani csak annyira jól érzem vele magam, hogy egy pillanatra el is felejtettem Jordant. Harry-vel olyan könnyű beszélgetni, mint lélegzetet venni. És a társasága sem utolsó…  De mindent elrontottam,mindent!

Hangosan kifújtam az orrom és elhajítottam  a zsepit. Szorosabban magamra húztam a takarót és lehunytam a szemem hátha tudok valamennyit aludni, ha az este nem tudtam. Halkan kopogtattak az ajtón de én csak morogva a fejemre húztam a takarót.

-          Halihó! – ugrott az ágyamra vidáman Holly. – Ébresztő álomszuszék! Hasadra süt a nap!

-          Nézd mit hoztunk? Bacon-ös csiga, bár Emma nem valami sokat hagyott belőle – mondta Tess.

-          Ha éhes vagyok, eszek! – harsogta sértődötten Em.

-          És általában mindig ezt teszed! – vágott vissza Tess.

-          Kat! – kérdezte Holly és lassan lehúzta rólam a takarót. Elég volt egy pillantást vetnem az arcára sejtettem, hogy nézhetek ki. – Te jó ég! Sírtál?

-          Nem csak olvad a szemem… Szerinted? – kérdeztem dühösen. Holly értetlenül meredt rám nagy kék szemével. Nem akartam megbántani, mégis sikerült.

-          Kat, neked meg mi bajod? – huppant le mellém Tess és az arcomat fürkészte.

-          Semmi csak… Fáradt vagyok ...Kérlek, ne beszéljünk róla! – motyogtam mire az eddig ugra-bugráló Em szeme is elkerekedett.

-          Terhes vagy?! – visította.

-          Mi…Mi van? Nem dehogy, honnan veszed? – pislogtam.

-          Ó, pedig azt hittem hogy keresztanya lehetek – mondta csalódottan Holly.

-          Arra még ráérsz – mondta Tess. – Gyere! – húzott fel az ágyból,mire engedelmeskedtem. Bementünk a fürdőszobába, de mikor a tükörbe néztem egy halk sikoly hagyta el a szám. A tükörből visszanéző lány borzalmasan festett. Barna haja szanaszét állt arca hulla fehér színű. Ajkai kiszáradtak, az orra a sok orrfújástól egészen piros volt és kidörzsölt. De a legrosszabb a szeme volt. A máskor csillogó zöld szem most a kialvatlanságtól vörös volt. Úgy néztem ki mint egy zombi.

Tess megeresztette a fürdőkádba a vizet én pedig hátat fordítva tükörképemnek idegesen kezdtem piszkálgatni Anya ékszereit. Kész gyűjteménye van különfélébbnél különfélébb csecsebecsékkel. Nyaklánc, karkötő és fülbevalókkal képes lenne egy egész ládát megtölteni. Anya szerint minden ruhához más ékszer passzol és ezt be is tartja. A hosszú kék nyakláncot, amit piszkálgattam, valami pasijától kapta Indiából.

-          Ne hidd azt, hogy beveszem a fáradtságot – ült a kád szélére Theresa. – Hamarabb kell felkelned ahhoz hogy engem átverj! Mi történt?

-          Azt hiszem… szerintem vagyis nem biztos,de… - hadartam. – Szerintem szerelmes vagyok.

-          És ez olyan nagy baj? – nevette el magát. – Én is szerelmes vagyok Dave-be. Semmi gond nincs avval ha szereted Jordant, sőt csodálkozom hogy eddig nem voltál az belé. Sosem beszéltél róla…

-          Az a legnagyobb baj, hogy asszem nem a barátomba… - motyogtam alig hallhatóan. Barátnőm barna szeme erre a kijelentésre elkerekedett.

-          Hát akkor kibe? Csak nem Har…

-          Ssss  – fogtam be a száját. – Emma még meghallhatja! Tudod hogy reagálna rá!

-          De – suttogta mikor elengedtem a száját. – Mégis hogy? Nem Jordant szereted, hisz ő a barátod. Mikor jöttetek össze? Vagy már tegnap előtt együtt voltatok,mikor Holly-nál aludtunk?

-          Tulajdonképpen tegnap vallotta be hogy több akar lenni mint egy barát és… megcsókolt én meg…

-          Te meg mi? Mondd már ne csigázz!

-          Hagytam és…

-          Jó volt, igaz? – kérdezte halvány mosollyal az arcán,ami hamar lelohadt. – Most mit fogsz csinálni? Hogyan mondod el Jordan-nak?

-          Sehogy! – ráztam meg a fejem. – Nem tudta, hogy van barátom ,csak a csók után közölte drága, részeg Anyám…

-          Á akkor az ő éneklését hallottam tegnap este. Nem olyan vastagok azok a falak mint amilyennek látszanak.

-           Szóval most nem akar látni és ma még itthon vannak de jövő héttől kezdődnek a koncertjeik…. – fejeztem be a mondani valóm.

-          Beszélsz vele! – jelentette ellentmondást nem tűrő hangon. – Megfürdesz, valami értelmes külsőt varázsolunk neked és ebéd után elmegyünk hozzájuk!

-          Honnan tudod hogy hol laknak?

-          Van egy olyan készülék, amit úgy hívnak hogy telefon,Kat! – mosolygott és kiment a többiekhez, akik zenét hallgattak.

Gyorsan levetkőztem és beleültem a forró vízbe. Vajon most hol van? Elutazott szülővárosába vagy a közös lakásukban van? Muszáj lesz elmennem hiszen még nem adtam oda az ajándékaikat. Igen ez lesz! Átadom neki az ajándékot és mindent tisztázok vele. És… és szakítok Jordan-nal. Nem akarom tovább húzni szegény srác idegeit. Kerek perec megmondom neki hogy vége,szakítunk. Bár olyan erős lennék mint Emma. Ő képes szemrebbenés nélkül hallgatni az alakjára tett megjegyzéseket,sőt néha még röhög is rajtuk. Hiába tanulok színészetet, képtelen vagyok bárkit megbántani, lelkiismeret-furdalás nélkül.

Miután már eléggé kihűlt a víz, kikászálódtam a kádból megtörölköztem és becsavartam vizes hajam. Felkaptam a köntösöm és kiszóltam a lányoknak, hogy jöhetnek. Tess –el megbeszéltük hogy csak annyit mondunk hogy át kell mennünk a fiúkhoz,nehogy Em megint megharagudjon

-           Na! - csapta össze a kezét Em. – Hercegnőt csinálok belőled, de egy feltétellel! Be kell mutatnod Harry –nek és kölcsön kell adnod azt a kék felsőd!

-          Oké –bólintottam és hagytam, hogy nekiessen az arcom Anya pipere cuccaival. Először bekent alapozóval majd kihúzta a szemem és rakott egy kis szempilla spirált. Eközben Holly megszárította a hajam, de szerencsére most nem nyúzott meg a fésűvel.

-          Tessék! – tett le az ölembe Tess egy kék farmert és egy fehér kötött pólót.

Felkaptam magamra a ruhákat és segítettem belőni Holly haját. Azért csak nem állíthatunk be melegítőben! Besütöttem szőke haját loknikba közben pedig segítettem Emmának dönteni két fülbevaló között. Négyünk közül egyedül Tesst hagyta hidegen a látogatás. Leült az ágyamra és SmS-zett Dave-vel,közben azért néha beleszólt a csacsogásunkba.

-          Kész! – lelkendezett Holly mikor meglátta magát a tükörben. – Mehetünk is!

-          Egy a gáz! – szóltam a kifele tartó lányok után. – Messze laknak,a város másik végén. Hogy jutunk mi el oda? Stoppolni nem fogok!

-          Ne aggódj! – szólt Tess. – Dave értünk jön!

És valóban, mire kiértünk a kapuba már ott várt ránk Teresa barátja , régi piros kocsijában. Barátnőm mikor meglátta az autóból kiszálló barátját a nyakába ugrott és olyan csókkal köszöntötte mint akit legalább egy éve nem látott.

-          Gyerekek, kérlek! – nyögte Em tettetett hányingerrel. – Nem akarom viszont látni a reggelim!

-          Azt én se! – röhögött Dave és még egy puszit nyomott barátnője arcára. – Hölgyeim,hintajuk előállt.

Nem akartam elhinni mikor a kocsi lefékezett egy hatalmas ház előtt. Abban a hitben voltam hogy rossz címet adott meg Liam. A ház hatalmas volt, a mi kicsiny otthonunk kétszer is, hanem háromszor belefért volna. Az esős londoni időjárás ellenére egy fedett medence is volt az udvaron,már amennyire a magas betonkerítéstől látszott. A kapuban két magas biztonsági őr szobrozott, gondolom pisztollyal. Mikor odaértünk eléjük az egyik ránk mordult:

-          Nem fogadnak látogatókat! – jelentette ki.

-          De.. de mi szóltunk – mondta kissé ijedten Holly amit nem csodálok. Nem épp aranyos egy két méter magas ember akinek ráadásul fegyvere is van,az tuti.

-          Liam Payne vár minket – lépett az őr elé Tess. – Ha nem hisz nekünk nyugodtan kérdezze csak meg tőle.

Valamit odasugdostak egymásnak majd ez egyik előkapta a walkie-talkie-ját és beleszólt.

-          Láttátok milyen stukkeruk van! – füttyentett elismerően Dave. – Én is elfogadnék egy ilyet!

-          Bemehetnek! – vakkantotta az egyik őr.

Átvágtunk a pázsiton de nem volt egyszerű mert Emma szinte mindent látni és érinteni akart aminek bármi köze van a fiúkhoz. Magam után ráncigáltam vörös hajú barátnőm, aki egyre izgatottabb lett. Holly bizonytalanul megnyomta a csengőt és vártunk.

-          Csá – köszönt Zayn mikor ajtót nyitott. – Liam szólt hogy jöttök, gyertek csak beljebb!

Zayn arrébb lépett és beengedett minket a házba. A hatalmas előszobába leraktuk kabátjainkat és a cipőnket is levettük, mert nem akartuk összevizezni a fényes,fehér padlót amit bizonyára nem a fiúk takarítanak. Az előszobából a hallba léptünk ahonnan minden irányba folyosók, szobák nyíltak. Két oldalt kovácsoltvas lépcső vezetett fel az emeletre,melynek a korlátját karácsonyi díszek borították. Ami először megragadta a tekintetem az a karácsonyfa volt. A hatalmas fenyő kis híján a plafont súrolta, úgy hogy még rajta sem volt a csúcs dísz.

Liam a fa alatti ajándékokat rendezgette, Louis egy létrán állva díszítette a fát , aminek az egyik fele tele volt szebbnél szebb díszekkel, míg a másikon nem volt semmi. Niall egy pamlagon ült a fal mellett és egy nagy kosár tartalmát fogyasztotta.

-          Sziasztok! – ugrott fel örömében a szőke hajú srác mikor meglátott minket. – Mézeskalácsot?

-          Kérek köszi! - mosolyodott el Holly, mikor elé nyomták a tálat.

-          Szia Kat, rég láttalak! – borzolta össze a hajam Liam majd megölelt. – Mindig is ilyen kicsi voltál vagy nőttem?

-          Hahaha nagyon vicces! – igazítottam meg a hajam. – Ááá, Lou tegyél le! – visítottam, mikor a répafiú felemelt és megpörgetett. –Szédülök!

-          Jó újra látni téged KitKat! – mosolygott,miután lerakott a földre. Na jó az erős kifejezés hogy lerakott, inkább leejtett.

-          Mintha tegnap nem találkoztunk volna – keltem fel a hátsóm maszírozva. Megakadt a szemem Emmán aki nem csatlakozott Tess-hez és Dave-hez akik Zayn-nel beszélgettek, sem Holly-hoz aki Niallal tárgyalta a jó sütés alapját. Csak állt és jobbra balra nézett, csipkedte magát, mint aki nem akar hinni a szemének. Nagy barna szeme ijedtséget tükrözött mikor odahúztam a többiek elé. Magamban nevettem az arckifejezésén, hisz ritkán fordul elő az, hogy nem szövegel.

-          Srácok bemutatom Emma Cuttbert-et, nagy rajongótok! – mutattam be. – Emma ők a fiúk de nem hiszem hogy be kell őket mutatnom.

-          Ööö annyira… szóval nagyon… izé… sziasztok! – mondta zavartan és közben a karkötőit piszkálgatta.

-          Cső, vöröske! – kacsintott a lányra Zayn, mire el kellett kapnom barátnőm aki elájult a meglepettségtől.

-          Zayn, nem kellett volna kacérkodnod!- karolt a srácba Louis, mutatóujját figyelmeztetően jobbra - balra mozgatva. – Olyat csak én csinálhatok!

-          Gyere , segítek! – szólt Liam és Niallal együtt becipelték Emmát a konyhába.

Mit ne mondjak ez a helyiség sem kicsi! A falakat fehérre festették, ezzel növelve a térhatást. Egy hosszú asztal feküdt a szoba közepén amihez akár harminc ember is kényelmesen elfért volna. A túlsó oldalon egy profin felszerelt konyha volt felszerelve, a legújabb és legmodernebb dolgokkal. A konyha pulton, amivel el volt választva az étkező a konyhai résztől, Hope serényen pakolászott, háttal nekünk.

-          Kérhetünk egy kis vizet? – kérdezte Niall, mikor a barátnőnket lefektették két székre.

-          Niall, ilyet még egyszer ne csinálj! – kapott szívéhez Louis barátnője. – Nagyon megijesztettél!

-          Bocsika – röhögött a fiú és a hűtőben keresgélt tovább valami ehetőt.

-          Sziasztok! – mosolyodott el Hope és egy pillanatra otthagyta a leveszöldségek aprítását, hogy hozzon egy pohár vizet. – Mi járatban?

-          Elhoztuk az ajándékaitokat – mondtam és leültem az egyik kényelmes bárszékre Holly mellé.– Liam azt mondta holnap már nem lesztek itthon.

-          Igen – bólintott a modell és lefröcskölte Em arcát, mire a lány köhögve kelt fel. – Este mindenki hazamegy és a szüleinél alszik, a reggeli ajándék osztás miatt. Csak mi maradunk itt Lou-val mert nekem a szüleim Párizsban laknak. Aztán holnap délbe pedig a fiúk indulnak turnézni szilveszterig, én meg megyek vissza New York –ba.

-          Nyuszikám – lépett be a konyhába Louis és nyomott egy puszit barátnője arcára. – Nem akarsz adni nekem egy kis répát? Úgy is olyan sokat pucoltál.

-          Nem, Louis – rázta meg a fejét Hope. – Mindjárt vacsora, addig bírd ki!Niall te se egyél!

-          Nem enni akarom – pislogott nagyokat Lou. – Kell a díszítéshez!

-          Milyen… – kezdte Hope de a barátja máris kislisszolt, kezében egy tucat répával. – Fiúk…

-          Tényleg, ugye jöttök a szilveszteri bulinkra? – ült le Holly mellé Niall kezében két jókora szendviccsel. – Holly kérsz?

-          Köszi – fogadta el barátnőm a felkínált szendvicset. – Szerintem én ráérek és Kat is tuti…

-          Benne vagyok! – pattant fel Emma és körbe-körbe ugrált örömében. – Te jó ég! Meghívtak egy One Direction buliba! El sem hiszem! Ha ezt Anne megtudja…

-          Ne! Nehogy elmondd annak a pletykafészeknek! – szóltam rá. Köztudott hogy az Art High School-ban ha bármit elmondunk Anne Kinsey-nek fél óra múlva tudni fogja az egész iskola. Emma akkor lett jóban a lánnyal, mikor a fiúk bandája befutott és mind a ketten rajongók lettek. Képesek végig beszélni a szüneteket sőt sokszor tanítási óránkon is beszélnek. Ez még nem lenne idegesítő ha nem visítoznának és minden egyes információt a bandáról úgy szívtak magukba mint a szivacs a vizet. Ez volt a legnyomósabb ok hogy miért nem beszéltem Emmának Liam-ről.

-          De miért? Mindent elmondunk egymásnak, hiszen directionerek vagyunk! Ilyen infót nem szabad magunkban tartani, megesküdtünk rá! – magyarázta Emma olyan kézmozdulatokkal hogy majdnem fejbe vágta a belépő Dave-t.

-          Figyeljetek, ezt látnotok kell! – mondta Dave és visszasietett a hallba.

Feltápászkodtunk, Hope abbahagyta a főzést és elindultunk Tess barátja után.

-          Liam – húztam vissza a fiút. Megvártuk míg a többiek kimennek és halkan megkérdeztem tőle. – Harry itthon van? Átakarom neki adni az ajándékot.

-          Öhm asszem fönt van az emeleten – vakarta meg a fejét. – Tegnap este óta nem láttam, eléggé fura volt. Ilyennek még talán sosem láttam.

-          Tényleg? –haraptam be az alsó ajkam.

-          Ja de lehet csak fáradt volt – vont vállat. –Az első emeleten balra, harmadik ajtó! – szólt utánam, mert már rohantam fel. Átvágtam a hallon és nem törődtem a többiekkel akik Louis „karácsonyfáját” dicsérték. A répák azért kellettek neki,mert elfogytak a szaloncukrok amiket állítólag Niall evett meg, és most a zöldségek voltak becsomagolva színes papírokba.

-          Hé Kat mi a baj? – kiáltotta utánam Zayn.

-          Mosdóba kell mennem! – válaszoltam anélkül hogy egy pillanatra is hátrafordultam volna.

A ház első emelete is ugyanolyan elegánsan volt berendezve mint a ház többi része. Szép táj képek a falakon, minden ajtó között egy asztal,rajta mikulásvirággal. Kiszámoltam a harmadik ajtót és tétován megálltam előtte. Most kopogjak be vagy csak úgy nyissak be?

A második lehetőséget választottam és lassan kinyitottam az ajtót. a szoba inkább festett egy szállodai szobának mint egy hálószobának. A fehér falak mellett egyforma fabútorokat toltak. Rendezett volt az egész mintha nem lakna itt senki. Az ágy be volt vetve,sehol egy elhagyott zokni vagy póló,de még egy könyv se.

A szobából egy újabb ajtó nyílt gondolom a fürdőszoba. Nem teljesen volt becsukva az ajtó, kiszűrődött a vízcsobogás hangja. Biztos fürdik,inkább leültem az ágyra és vártam. Lányok milliói ragadták volna meg az alkalmat, hogy láthassák kedvencüket ruha nélkül,de én csak csendesen ültem és a takaró mintáját rajzolgattam körbe.

-          Te mit keresel itt?- kérdezte valaki,én pedig ijedtemben ugrottam egyet és a hang irányába fordítottam fejemet. Ott állt,teljesen felöltözve,kezében egy pólóval. Zöld szemei rémültek néztek farkasszemet az enyéimmel. Felpattantam az ágyról és megigazítottam a takarót.

-          Öhm szia –köszörültem meg a torkom. – Most jöttünk áthozni az ajándékokat...

-          Azt hiszed a tegnap este után én még beszélni akarok veled? Átvertél! – vágta a fejemhez, majd sarkon fordult.

-          Harry várj kérlek! – ragadtam meg a karját, de csak lerázta a kezem. – Csak hallgass meg,ennyit kérek! Mindenben teljesen igazad van, az én hibám, mindent elrontottam! Nem került szóba hogy van barátom én meg azt hittem hogy Liam elmondta neked! De mikor először találkoztunk, épp a szakítás szélén álltunk, Jordan meglátta a cikket az újságban és féltékeny lett. Olyanokat vágott a fejemhez, amik nem is igazak! Én úgy hittem szakítottunk ezért viselkedtem veled olyan, szóval úgy mintha… Aztán teljesen váratlanul ért az a csók,de…Nem bántam meg! Semmit! Ha találkozom Jordan-nel és szakítok vele. És ha utána még látni akarsz engem akkor…- az utolsó mondatnál már közvetlen közelről néztem bele a szemébe.

-          Szóval akkor már vége? Szakítasz vele? –kérdezte bizonytalanul.

-          Igen – bólintottam határozottan ezzel mosolyt csalva arcára.

-          Hát akkor –gondolkodott el majd rám kacsintott. - Mit szólsz egy igazi randiho…

-          Harry nem láttad a pólóm? Tegnap este nem tom hova dobtam… - lépett ki egy magas,szőke hajú lány a fürdőből egy száll törölközőben. Mikor észrevett elmosolyodott, de a szememben egy ördögi vigyornak tűnt. – Szia, Odette vagyok? Te?

-          Az aki mindjárt arcon rúg – motyogtam majd előhalásztam a zsebemből az ajándékot és Harry kezébe nyomtam. Már nem is láttam sokat a szemet mardosó könnyektől így csak annyit suttogtam a padlónak:- Boldog Karácsonyt! –és már rohantam is lefelé.