1.évad 5.fejezet

-          Kat ezt nem gondolhatod komolyan! – kiáltotta Harry elszörnyedve és lenézett a híd alatti sötét vízre. – Mi van ha felismernek?

-          Lesz egy jó napuk! – röhögtem és bekapcsoltam a kamerát Harry telefonján. Bizonytalan tekintetét látva hozzátettem: - Azt akarod hogy elmondjam Niall – nak ?

-          Te kis boszorkány! Ezt még visszakapod! – mondta fogvacogva. - Ha miattad megfázok, te fogsz ápolni!

-          Ígérem – nevettem fel hogy már a könnyem is kicsordult. Eléggé furi lehet egy kívülállónak látnia este tizenegy körül egy síró-röhögő lányt egy telefonnal amint egy idiótát kameráz kiskacsás fürdőnadrágban Télapó szakállal, ráadásul a tél közepén. Miután már megkajáltunk rögtön elvezettem Harryt egy turkálóba ahol minél gázabb ruhát kerestem. Először a srác nem akart bejönni mondván máshol is találok magamnak nagymama ruhát. Mert azt hitte hozzáöltözöm,amit eléggé benézett. Mikor rávettem, hogy jöjjön be egész megörült és elképesztő göncöket keresgélt nekem. Megtaláltam a kiskacsás fürdőgatyát amit nem hagyhattam csak úgy ott. A gatyát , ami kevesebbe került mint máshol egy fülbevaló, végül két óra könyörgés után felvette és végül itt kötöttünk ki a ----- hídnál.

-          Hakunamatata, milyen gyönyörű szó, csak annyit jelent szép az élet itt lent! – ordította torkaszakadtából Harry és egy villanyoszlop körül tekergett, mire a közelben álldogáló nénike riadtan fogta be csivavája fülét. Én röhögve vettem mindet a telóra.

-          És ennyi! – nyomtam le a gombot mert véget ért a két perc. – Baromi jó, mintha mindig is ilyeneket csináltál volna!

-          Van amiről jobb ha nem tudsz! – futott oda hozzám dideregve és kivette a kezemből a kabátját. – Mindjárt lefagyok! Menjünk a kocsihoz!

-          Várj, azt akarod mondani hogy nem ez az első balhéd? – néztem rá.

-          Ki mondja hogy az? Szerinted miket csinálunk a fiúkkal mikor egyiknek sincs itt a barátnője?

-          Inkább nem akarom tudni! – ráztam meg a fejem nevetve.

-          Rossz aki rosszra gondol – vont vállat és közelebb jött hozzám. – Mi az? Lefagy a lábam.

-          Menjünk! – karoltam bele a kezébe mosolyogva.

Az út Hollyékhoz sokkal kellemesebben telt mint ahogy gondoltam volna. Egész idő alatt annyit nevettem mint még soha. A pirosra váltó jelzőlámpától kezdve egy piros kis Polsky-n át mindenen nevettünk. Mikor pár percre sikerült abbahagyni akkor a videót néztem míg Harry vezetett.

-          Itt vagyunk – szóltam mikor az ismerős kis kertes házhoz értünk London külvárosában. – Szoríts nekem!

-          Miért?

-          Mert Emma a barátnőm, aki a Te állítólagos feleséged lesz, nem tudja hogy szerepelek a klipetekben. Szóval ha holnap nem mennék be a forgatásra akkor valószínűleg meggyilkoltak! – figyelmeztettem a fiút.

-          Ne aggódj, majd megmentelek! – borzolta össze a hajam és megölelt. – Csak sikíts és már ott is vagyok!

-          Most derül az ki hogy te nem is énekes vagy hanem valami szuperhős igaz? – nevettem.

-          „I could be your superman..” – kezdte halkan énekelni.Sajnos mivel fingom nem volt hogy honnan szedte a szöveget ezért csak vállat vontam. – Save You Tonight…Nem ismered?

-          Bocs nem, nem igazán ismerem a dalaitokat…

-          Karácsonyra megkapod tőlem őket dedikálva! – mosolygott.

-          Te jó ég! – kiáltottam fel.

-          Mi az? Valami baj van? Jól vagy? – kérdezte rémülten.

-          Három nap van karácsonyig és én nem vettem semmit! – mondtam döbbenten majd kétségbeesve meredtem Harryre. Nem értettem hogy a fenébe felejthettem el! Pedig egész évben erre spóroltam hogy megvegyem mindenkinek a megfelelő ajándékot. Mondjuk az elmúlt hetem sűrű volt hónap végi vizsgák, előadás a suliban na meg a klip forgatás is összejött.

-          Ne aggódj! Holnap, ha van kedved elkísérlek a városba! – nyugtatott meg. – Ketten csak könnyebben találjuk meg az ajándékokat! Ha vége a forgatásnak felmegyünk megint a városba!

-          Az jó lenne!- mosolyogtam és egy puszit nyomtam Harry arcára.

-          Ezt miért kaptam? – kérdezte  mire én vállat vontam és intettem majd kinyitottam a kertkaput.

Bekopogtam Hollyék ajtaján és nem kellet sokat várnom szinte rögtön kinyílt. Az ajtóban a csodálkozó Holly, a mosolygó Tess és a dühös Emma arca fogadott. Értetlenül néztem az arcokra majd végül megállapodtam Emmáén. Harag vegyült barna szemeibe és a kezét karba fonva meredt rám. Már biztos voltam benne hogy az ablakból figyeltek engem. Szóra nyitottam a szám hogy mondjak valamit, de inkább becsuktam mert féltem hogy valami olyasmit mondanék amivel csak még jobban megbántottam volna a vörös barátnőm. Az a süti is kevés amit hoztam vigaszdíjul.

-          Emma – köszörültem meg a torkom. – Van egy hírem…

-          Miért nem mondtad el nekem? – csak ennyit mondott és felsietett a lépcsőn Holly szobájába.

-          Ezt jól elszúrtam – sóhajtottam és ledobtam a táskám.

-          Nem. Majd megbékél! – veregette meg biztatóan Tess a vállam.

-          Hozz neki sütit! – lelkesedett fel Holly. – Vagy tudod mit? Süssünk gyorsan neki muffint!

-          Ha én sütök, még jobban megharagszik majd! – mondtam és becsuktam magam mögött az ajtót. Lekaptam magamról a kabátot és a csízmát, majd előhúztam a cukrászdából hozott csomagom.

-          Előre készült, okos! – mondta Mr. Hills akit eddig észre sem vettünk. A konyhaajtónak dőlt és mosolyogva nézett minket miközben egy almát evett. Fogorvos lévén mindig is fokozottan figyelt a felesége és lányai egészségére. Előnyöm ha bármilyen panaszom van rögtön fogad orvosi rendelőjében. Ami akár lehet a konyha is, mint pár éve mikor megfájdult a fogam amikor itt aludtam. Sec-pec alatt megvizsgálta a probléma forrását ami egy kis almadarab volt.  Holly családi befolyásoltság lévén kínosan ügyelt fogai tisztaságára és a négyéves húgát is erre próbálják nevelni. A kis Polly azonban ez ellen foggal, körömmel küzd. Képes a szempilláját rebegtetve bármit kicsalni a szüleitől,legyen szó játékról vagy akár édességről.

-          Kat! – futott ki az említett kis lány a nappaliból, szőke copfjai csak úgy repkedtek. Kínyújtotta a kezét mire én felvettem a kezembe és a szokásos „titkos” kézfogásunkkal köszöntöttük egymást. Ezt még múlt hónapban találtuk ki mikor a nővérével együtt betegek voltak. – Nézd! – tolta az orrom elé a kis csuklóját, amin egy színes pónis karkötőt fityegett.

-          Nagyon szép! Nekem is csinálsz ilyet? – dicsértem meg mire felkacagott ,bólintott és már ki is csúszott kezeim közül.

-          Jobb lesz ha most ezt felviszed neki – mondta Tess és felmutatott az emeletre. – Mi addig keresünk valami jó filmet és csinálunk popcornt!

-          Oké – bólintottam és elindultam felfelé a lépcsőn.

Az egyik kedvenc helyem közé tartozott a lépcső a Hills házban.  Mindkét oldalt családi fotókat helyezett el Mrs. Hills aki lakberendezőként dolgozik, ezzel díszítve az egyszerű fehér falakat. Holly átveszi a nyolcadikos bizonyítványát, Polly első napja az oviban, Mr. Hills az új fűnyíróval. Mind- mind egy emlék amit mindig is hiányoltam a mi kis lakásunkból. A kedvenc képem az mikor az egész családjuk rajta van az unokáktól kezdve a dédszülőkig mindenki.

Mikor felértem az emeletre,jobbra fordultam és bekopogtam a második ajtón. Mikor nem jött válasz csak simán benyitottam. A halvány rózsaszín falakhoz egy fehér szekrény, íróasztal és egy ágy tartozott. A falakat Holly  különböző filmek és énekesek poszterei díszítették, köztük azokkal akiket az egész napot töltöttük. Emma végig dőlt az ágyon, amit általában a tulajdonosa gondosan bevet, és hangosan zokogott. Bűntudatosan lerogytam mellé az ágyra és kisimítottam arcából egy vörös tincset.

-          Ne haragudj! El akartam mondani csak…Tudtam hogy fogsz reagálni és minden áron elakartál volna jönni a forgatásra, aminek az lett volna a vége hogy kidobnak. Tudom hogy ők a kedvenceid és hogy minden egyes számuk rólad szól! Ígérem hogy szervezek neked egy találkozót velük! Vagy VIP jegyet vagy akármit! Elhívjuk őket a szülinapodra ! Kérlek ne haragudj!  – ígérgettem remélve, hogy megbékél.

Lassan felemelte a fejét és megtörölte a sírástól vöröslő szemét:

-          Tényleg? Tuti? De ugye nincs semmi közted és Harry között? Csak ezt az egyet ígérd meg! Tudod hogy Harry az én férjem lesz!

-          Persze!–hagytam rá és előhúztam a hátam mögül a csomagot. – Hoztam a kedvenc extra csokis-gumicukros muffinból, amit annyira szeretsz!

-          Hm – esett neki egyből. – Finom! Gustav tudja, mit szeretnek az édesszájúak! De mi van azzal hogy „MÉG van barátom” szöveggel? Csak nem összevesztetek?

-          Várj, el ne kezd nélkülem! – rontott be a szobába Tess egy hatalmas tál popcorn-nal. – Mindent hallani akarok az egész napodról, mivel elfelejtettél felhívni!

-          Oké – mosolyodtam el mikor mind a három barátnőm elhelyezkedett a szobában. – Az úgy volt hogy…

**********************************************************************************

Álmosan keltem fel reggel és lila foltokkal, sajnos nem nagyon aludtunk és ez főleg Polly-nak köszönhető. Ugyanis a kis lány este átcuccolt hozzánk ugyanis nem tudott aludni az ágya alatt fekvő mumustól. A nővére elfelejtette említeni hogy a húga eléggé elevenen álmodik… Vagy hajnali háromig fent voltunk és filmet néztünk, meg kibeszéltük az iskola dolgait. Kiterveltük hogy hogyan érem majd el hogy megbocsájtson nekem Jordan. A terv a következő: Tess kétségbeesetten felhívja Jordant az én telefonomról,mikor már Holly szülei elmentek, és azt mondja hogy rosszul érzem magam és az utolsó kívánságomként őt akarom látni… Oké tudom nem valami eredeti ötlet és baromi nyálas, de reménykedem benne hogy beválik.

Komolyan lassan lottót kéne vennem, annyira szerencsés embernek érzem magam. Jordan egyből pattant és átsietett Hollyékhoz. Mit ne mondjak rögtön kibékültünk és nem törődött azzal sem hogy csak megjátszottam magam,csak szimplán örült, hogy látott és hogy nincs semmi bajom. Megbeszéltünk mindent,( Jó nem mindent, a forgatásról nem tud semmit,majd valahogy beadagolom neki szép lassan. Azt meg kell jegyeznem nem teljesen értettem, hogy miért tart olyan lánynak, aki csapongok a fiúk között,mivel csak suttogta) és elterveztük a déli randit. A Harry-s dolgot nem mondtam el neki, mert csak féltékeny lenne.

*a városban,este*

- Mit szólnál ehhez? – emelt le a polcról Harry egy rózsaszín csillogós koronát. Már két órája vége a forgatásnak, lassan hét óra és még semmilyen ajándékot nem találtam Lou-nak. A forgatási szünetben gyors leírtam a listát hogy kinek mit kell vennem és a fiúkat sem hagyhattam ki róla. Lassan lerohad a lábam a sok kutyagolástól. Emma ajándékát tulajdonképpen Harry adta, egy cd-t amit személyesen írtak alá a fiúk. Holly-nak viszonylag hamar megtaláltam a könyves boltban a fotóművész könyvet. Tess egy pólót kap amit régóta kinézett magának,Anyának egy sminkcuccot, Niall-nak Nando’s utalványt, Liam-nak egy pólót csináltattam a régi fényképekkel (bár nem hiszem hogy valaha is felveszi) és Zayn-nek egy nagy tubus hajzselét. Harry-vel megbeszéltük hogyha megvettük Tomlinson-nak az ajándékot akkor szétválunk fél órára hogy egymásnak is vegyünk valamit.

- Hát nem is tudom – ráztam meg a fejem. –Biztos hogy jó helyen keressük?

- Tuti – bólintott és tovább nézegetett egy rózsaszín szárnyat. –Ez?

- Inkább valami…- gondolkodtam el és széthúztam néhány hawai inget a vállfán. – Visszafogottabbat.

- Louis és a visszafogottság? Együtt? Két külön fogalomról beszélsz! – rázta meg a fejét.

- Ez az! – kiáltottam fel mikor megakadt a szemem. Ott hevert egy kosárban két rózsaszín plüss kutya között. Ahogy megláttam rögtön tudtam hogy ez lesz a megfelelő ajándék. Odarohantam és magamhoz öleltem az ajándékot. Mikor megnyomtam a hasát azt mondta: „Te vagy a legjobb barátom”. – Ez a legcukibb répababa amit valaha láttam!

- Király! – mutatta fel a hüvelykujját.

Kifizettem és el is köszöntem tőle hogy belevessem magam az ember tömegbe. Így karácsony előtt két nappal rohamosan megszaporodott a vásárlók száma. Családok,szülők és korombeliek rótták a bevásárlóközpont üzleteit. Sorra mindegyik kirakatot megnéztem hátha találok valamit. Felraktam a kapucnim mikor a saját fotómmal találtam magam szemben egy újság címlapján. Egy idős bácsika ült egy padon és a mai újságot olvasta vastag szemüveges kerete mögül. Elbújtam a mellette lévő dísz növény mögött és egy pillantást vetettem a szalagcímre: „Kihasználja a bandát hogy sztár lehessen?” Elolvasva a mondatot a gyomrom teljesen felkavarodott. Hogy hihetik azt hogy kihasználom őket, ez lenne az utolsó dolog amit megtennék hogy a figyelem központjába kerüljek. Dühösen caplattam végig a bevásárlóközponton és oda sem nézve lerogytam a padra.

-          Hé!- szólt rám valaki. Ijedtemben felugrottam és leesett hogy valakinek beleültem az ölébe. Az a valaki egy korombeli srác volt markáns állal és mélybarna szemekkel. Fekete sapkát viselt ami alól ki-kibukkantak szőke hajtincsei. Szétgombolt piros-fekete kockás ingje alatt fehér pólót viselt. Nyilván az ölében fekvő mobil rezgését éreztem a derekamon mikor leültem.

-          Jaj bocsi ne haragudj kicsit szétszórt vagyok!- röhögtem el magam kínosan és felpattantam.

-          Semmi baj! – mosolygott rám. – Nem minden nap esnek ilyen jó csajok az ölembe!Amúgy Ethan vagyok!

-          Kat! – mosolyogtam. – Öhm nem tudod hány óra van?

-          Ööö, fél nyolc lesz öt perc múlva. – nézett az órájára.

-          Te jó ég! Mennem kell, szia! –köszöntem gyorsan el és felrohantam az emeletre. Jó pár embert félrelökve végre megérkeztem a kiszemelt üzlet elé ami mellett ma már vagy hatodjára mentem el. A harmincas éveiben járó szőke eladó nő épp már zárta be a boltot mikor zihálva lefékeztem előtte.

-          Kérem,kérem csak egy perc! – lihegtem futástól. – Karácsonyi ajándékot szeretnék venni! Csak egy pillanat lenne az egész!

-          Rendben de siess! – adta be a derekát a nő és kinyitotta az ajtót. Gyorsan végig siettem a sorokon és megálltam a bolt sarkában egy kis polcnál. Egy dobozban rengeteg karkötő volt. Kihúztam belőle egy egyszerű bőrkarkötőt és azon vacilláltam nem buzis-e ha karkötőt veszek neki? Még egy órát bénáztam volna ha az eladó hangosan meg nem köszörülte e torkát. Kifizettem a karkötőt és már slisszoltam is ki az üzletből.

Már ott ült a megbeszélt helyen és egy bögre gőzölgő italt kavargatott. Átvágtam a kávéházon és lerogytam a vele szemben lévő székre. Arcom kipirult és kissé zihálva vettem a levegőt a sietségtől.

-          Csak nem futottál? – kérdezte és felém tolt egy bögrét. – Gondoltam rendelek neked is valamit.

-          Kösz! – kavartam bele az italba. Forró csoki!Nincs is jobb egy ilyen hóeséses napon. – El se hinnéd mi történt velem! Kiderült hogy benne vagyok az újságban, beleültem egy idegen ölébe ja és meg van az ajándékod!

-          Mindez fél óra leforgása alatt! – mosolygott. –Nem semmi teljesítmény!

-          Aki tud az tud!

Még beszélgettünk a kávézóban de olyan hamar elfáradtunk mind a ketten, hogy elindultunk. Megkértem Harryt hogy rakjon ki a házunknál.

-          Köszönöm hogy hazahoztál! – mosolyogtam. – A forgatásnak mindjárt vége, annyira fogtok hiányozni…

-          Te is nekem – húzott magához. – Ha nem leszel ki fog rálépni tánc közben a lábamra?

-          Majd azért még találkozunk ugye? Igazán jó barát vagy…

-          Én, több szeretnék lenni mint egy barát… - suttogta és az ajkai lassan az enyémek felé közeledtek. – Mindenkinek van egy titka. Nos, ez az enyém…