1.évad 4.fejezet

Köszönöm a kommentet és a visszajelzéseket a blogról, nagyon aranyosak vagytok! Meg is hoztam a 4.fejezetet melyben ki is derül ki a besúgó....



-   Alison? – kérdeztük jó néhányan hitetlenkedve. Az említett hátradobta szőke haját és fennkölten körülnézett. 
-   Na, és akkor mi van? Igen én raktam ki twitter-re és akkor mi van? – nézett körbe. – Ha én nem raktam volna fel, megtette volna más! Különben is, mit védi mindenki ezt a lányt? Szerencsétlen még azt sem tudja mi az az internet…
-   Alison! – hitetlenkedett Delia. – Miért?
-   Mert nem tetszett, hogy nem az van, amit én akarok! Tegnap Harry-vel megbeszéltük, hogy vele táncolok,de hirtelen lemondja! Az enyém lett volna az a zöld ruha, de ennek a kis libának adták, aki kitudja, hogy honnan jött! 
-   De ezek csak apró dolgok… - szállt be a vitába a most beérkező Pen is.
-   Nem – kiáltotta a szőkeség mérgesen. – Egész életemben azért küzdöttem, hogy legyek valaki és elérjem a céljaimat! Errefel jön ez a csaj a tanyáról – itt nem túl finoman és nőiesen rám mutatott. – és mindent megkap!
-   Alison,tudod mi következik most? – kérdezte halkan Mike.
-   Nem tudom és nem is érdekel! Csak azt akarom, hogy Ő eltűnjön! – mutatott rám ismét Alison.
-   Nem Ő megy, hanem Te – szólalt meg az eddig csendben lévő Harry.
-   Mi van? Már Téged is behálózott ez a boszorkány! A telefonba azt mondtad nem akarsz egy bányarémet kapni, inkább átpasszolod…. – kiáltotta még a szőke lány mielőtt a biztonsági őrök elvitték.
A többiek szinte egyszerre kezdtek el beszélni. A nemrég érkező sminkeseket és fodrászokat felvilágosították, hogy mi történt. Az itteniek pedig értetlenkedve néztek egymásra, hogy ez hogy történhetett. Én csak megkövülve álltam Hope és Liam között. Mindig tönkre kell, hogy tegyem valakinek az életét? Nem elég hogy a születésemmel tönkre vágtam Anya modell karierrjét! Legszívesebben a lány után rohantam volna és bocsánatot kértem volna,de nem tettem. Nem tettem mert féltem hogy az arcomba rúg, mert annyira kapálózik a biztonsági őrök kezében. Féltem, mert igaza volt,mindenben. Nem kellett volna elvállalnom ezt a munkát! Sarkon fordultam, még mielőtt bárki megláthatta volna a könnyeimet, és elrohantam a közeli mosdóba. 
Berohantam a WC-be, remélve oda senki sem követ és leülve a földre hagytam hogy lecsorogjanak a könnyeim. Nem volt nálam zsepi de nem nagyon tudott érdekelni. A mai nap pályázhatott volna a „Kat Legrosszabb Napja” címre. Bár nem hiszem, hogy ilyen lenne, de mégis. Nem elég hogy szakítás szélén vagyok Jordan – nal, elrontottam Alison „életét”… Komolyan valami hirdetőtáblával ki kéne állnom és ezt mondani : „Ki akarja elrontani az életét? Szolgáltatásunk ingyenes!”. Már épp azon gondolkodtam merre is vonuljak ki ,mikor valaki halkan kopogott.
-   Kat?Te vagy az? – kérdezte halkan Hope.
Válasz helyett csak egy mordultam egyet és Hope be is jött ,és leült mellém.
-   Nem is olyan vészes, mint ahogy gondolod! – nyújtott át egy zsepit.
-   Dehogynem! Láttad az arcát? – kérdeztem két orrfújás között.
-   Meséltem már hogy vett észre először Lou? – fordult felém, de én csak a fejemet ráztam. – A fotózás előtt nagyon izgultam, mert tudtam kikkel is fogok együtt dolgozni. Előző nap az izgatottságtól nem is tudtam enni,de a forgatás reggelén már annyira éhes voltam, hogy a stábbüfé összes kajáját megettem. Eredmény: Lou cipőjén landolt a reggelim. Romantikus pillanat , nemde?
-   De – mosolyodtam el halványan. - Az enyém ezt is túlteszi!
-   Ugyan már! – ölelte át a vállam Hope. – Semmi nem történt, csak annyi hogy gyorsan szerezned kell Alison helyére valakit!
-   Te, esetleg? – kérdeztem bizonytalanul.
-   A-a csak ma voltam szabad, holnap repülök Párizsba.
-   Tényleg? Mit csinálsz ott?
-   Egy parfümcég megkért legyek a következő termékük „arca”. Szóval holnap reggel repülök. De amúgy szívest örömest táncolnék, de a munka az munka…
-    Lányok hát itt vagytok! – nyitotta ki megkönnyebbülten Zayn az ajtót. – Gyertek a tornaterembe, mert már mindenki titeket keres!
Föltápászkodtunk és mosolyogva követtük a srácot, aki azt ecsetelte, mennyire nem szereti Alisont. Főleg azért, mert nem ő lehetett, aki először kiírja twitter-re a hírt. Befordultunk a folyosó végén ahol ár tárva nyitva volt a kétszárnyú ajtó. A tavaly felújított tornateremet teljesen átalakították. Mindenhol reflektorok és kamerák világítottak az arcunkba és alig mertem lépni, mert a padló is tele volt vezetékekkel.
-   Meg is vagytok! – lépett hozzánk Mike majd elvezetett Zaynt és engem a többiekhez, akik a terem közepén ácsorogtak, Hope pedig helyet foglalt a terem szélén. Mikor a többiekhez értünk beálltam Jess és Lou közé és szememet a kör közepén hadonászó Beniot-ra szegeztem.
-   Nhos, á kövétkéző lhész a prográm! – csapta össze a tenyerét a koreográfus. – Khérném, hogy álljátok phárbá és ákit szólítok áz jöjjön odá áhová mutátok! Kápizs?
-   Kat! – fogta meg a karom Paul. – Kérlek, ne haragudj az előbbi kirohanásom miatt! A banda sorsát nagyon a szívemen viselem! És nem akartam, hogy…
-    Nyugi Paul – veregettem meg a vállát mosolyogva. – Én is ezt tettem volna a helyedben.
-   Még egyszer, ne haragudj! Ha bármire szükséged van csak szólj! – adta át a névjegykártyáját,amit a zsebembe süllyesztette. – De, most nekem van szükségem a segítségedre! Mivel Alison… már nem hiszem, hogy visszajön,szükségünk lenne egy lányra. Nem tudsz valakit esetleg?
-   Hát – mondtam elgondolkozva. – Esetleg… egy pillanat!
Odasiettem Hope-hoz, akinek még a mosdóban odaadtam a telefonom, hogy vigyázzon rá. Elkértem tőle és tárcsáztam az ismerős számot.
-   Halló? – szólt bele a kíváncsi hang. - Szia
-   Szia. Bajban vagyok – mondtam tettetett ijedtséggel a hangomban
-   Sietek 5 perc és ott vagyok. Egyébként hol vagy? – kérdezte gyanakvóan a lány.
-   A suliba…
-   Komolyan? A téli szünetben is muszáj látnom az iskolát? Nem lehetne máshol bajba kerülnöd?
-   Nem, gyere a tornaterembe! – adtam ki az utasítást és leraktam a telefont. Visszamentem a tömeghez és titokzatosan csak annyit mondtam: - Öt perc és itt lesz!
-   Rhendben – szólt Benoit – Akkhor khészdődjön a párti!
Miután a koreográfus beosztott mindent párt a helyére jött az igazi munka. A pároknak fel kellett venni az alaphelyzetet ami abból állt hogy a lányok megfogják a fiúk vállát és a kezét míg a fiúk a lányok derekát és a kezét. Na mármost szerintem Niall –nak volt a legkönnyebb a dolga mert a partnere nem jött még meg. Bezzeg mi! Kezdjük ott hogy Lou és Shirley pont ellenkezőleg csinálták, Lou a lány vállat fogta, a lány meg Lou derekát. Harry-vel jót nevettünk rajtuk és mikor összenéztünk én zavartan elfordítottam a fejem. Abban a pillanatban elvesztette nálam a rokonszenvét mikor meghallottam, hogy mit gondol rólam Alison szájából. Tudom, nem vagyok valami szépségkirálynő, de azért a bányarém egy kicsit talán túlzás. Vagy nem? A keringő alaplépésének tanulásakor igyekeztem nem a partneremre nézni.
-   És égy-két-há-négy-öt-hát … Zayn drághám mit csinálsz? – állt meg hirtelen a ritmus számolásban Benoit. – A cípő nem így mozog! Nézd cák meg! – Ezeknél a szavaknál megfogta Zayn „cipőjét” és így hárman egyszerre táncoltak, ami valljuk be eléggé röhejes volt. Szegény Niallt sajnáltam, aki kénytelen volt egyedül táncolni. De remélem mindjárt befut a várva várt személy!
-   Jól érzed magad? – kérdezte az arcomat fürkészve,miközben vezetett a táncparketten.
-   Persze, miért? – kérdeztem könnyedén de nem néztem rá.
-   Csak mert folyton az ajtót nézed. Vársz valakit? Csak nem a barátodat? – kérdezte kuncogva, mire én dühösen felmordultam:
-   Mi olyan vicces abban, ha valakinek tetszik egy ilyen bányarém? – mutattam magamra.
-   Neked meg mi bajod? – kérdezte döbbenten, mosoly nélkül. – Milyen bánya… Te most Alison miatt nem beszélsz velem?
-   Holly – sóhajtottam és azonnal kibontakoztam Harry kezei közül. A barátnőmhöz szaladtam aki a tornaterem ajtajában ácsorgott.
-   Hát itt meg mi történt? – kérdezte csodálkozva. -  Mr. Kerrich ha ezt látná…Amúgy mi az a nagy baj?
-   Dobd le a kabátod és kövess! – nevettem és odaszökdeltem Niall elé, aki eléggé megszenvedett egyedül a koreográfiával. Mikor Holly odaért a szőke srác szabályosan lefagyott és le nem vette a szemét a lányról. A barátnőm zavartan megigazította egyik kósza tincsét, de közben elvörösödve lesütötte a szemét.
-   Niall,bemutatom az egyik legjobb barátnőmet Holly Hills –t. Ja és szingli!- az utolsó mondatot olyan halkan mondtam, hogy csak a fiú hallja. – Holly bemutatom Niall Horan-t de szerintem már ismered! Amúgy Holly volt olyan kedves és elvállalta veled a keringőt remélem nem baj?
-   Mi? – kapta el a szőke srác a tekintetét Holly-ról. – Ja dehogy baj! Sőt! Örülök, hogy megismerhettelek Holly! – hajolt meg és adott egy puszit a lány kezére.
-   Émbhérék, mithá élnénk!? – szólt ránk Benoit. ************************************************************************************************
-          Hihetetlen vagy! – ugrott a nyakamba Holly amikor este ötkor végre végeztünk és összeszedtük a cuccainkat az öltözőben. Teljesen kimerültem az egész napos próbáltól. Tánctanulás amit hát valljuk be nem egyszer próbáltuk újra el. Hol Lou és Shirley lépett mindig az ellenkező irányba, hol Niall és Holly valami teljesen más ütemre táncolt. Liam egész ügyes volt bár azt láttam hogy Jess egyszer kétszer megtaposta szegény lábát, mire a lánynak az volt a mentsége hogy ő modell és nem táncos. Mindenki közül talán Zayn érezte magát a legkellemetlenebbül. Benoit a fejébe vette, hogy megtanítja a fiút táncolni és állandóan Delia helyett táncolt mert az „sokkal érthetőbb” módja a tanulásnak. Így Delia aki a kispadról figyelt minket,és végig röhögte a próbát. Harry be kell valljam egész jó táncos…Csak én nem tudok rendesen mozogni, a lábaim folyton megakadnak egymásban és nemegyszer kishílyán lefejeltem a parkettát , ha a partnerem időben el nem kap. Na jó bármennyire is haragudtam rá, ezen muszáj volt vele nevetnem.Holly szinte egész nap Niall-al voltak és nagyon sokat nevettek, amit a szívem mélyén kicsit irigyeltem. Miután elmondtam ezt a bányarémes sztorit neki azóta,a legjobb barátnőm kissé kiakadt Harry-re, de nem érzékeltette ezt a sráccal. Jordant a próbák közötti szünetekben próbáltam elérni telefonon, de nem vette fel. – Köszönöm,köszönöm!
-  Azért ne fojts meg! – nyögtem de azért viszonoztam az ölelését.
-  Nem hiszem hogy ekkora mázlim van! El sem hiszem hogy Niall a párom! Mondd hogy csak álmodom! Ezt nem hiszem el! Csípj meg! Aúú! – jajdult fel amikor szót fogadtam neki. – Nem gondoltam komolyan! Felhívom Anyát hogy jöjjön értünk aztán elugrunk hozzátok a cuccodért és..    
Halkan kopogtattak az öltöző ajtaján mire mindketten odakaptuk a fejünket. Lassan kinyílt az ajtó és Harry lépett be rajta. Én úgy tettem mintha észre sem vettem volna és folytattam a pakolást. Nem érdekel miért jött az a lényeg, hogy minél hamarabb menjen el innen. Na jó igaz be kell vallanom egész nap kerültem és ha hozzám szólt egyszerűen levegőnek néztem. Eléggé megbántott azzal a bányarémes szöveggel. De mindegy nem számít már csak pár napig kell kibírnom…
-   Bocs a zavarásért… Kat nem innál velem meg valamit?Nem messze láttam egy kávéházat ami remélhetőleg még nyitva van –mondta de én csak akkor néztem fel mikor már teljesen összepakoltam, húzva az időt hogy elmenjen. Mikor felnéztem még mindig ott állt és engem figyelt.
-   Hát nem is tudom… Ma Holly-nál alszom és nemsokára jön értünk az anyukája úgyhogy bocs… - mondtam de a szőke barátnőm  közbe vágott.
-   Megy! Aúú –jajdult fel mikor a lábára léptem jelezve hagyja abba. De csak folytatta. –Majd ha végeztetek felhív és érte megyünk.
-   Elviszem én, úgyis kocsival vagyok – vont vállat Harry mire a szívem kihagyott egy ütemet. Nem megyek vele sehova! Nem fogok beszállni a flancos autójába, hogy mindenféle elit helyekre elvigyen! Még csak az kéne! Nem megyek és kész!Azt mondom hogy mosdóba kell mennem és hazaindulok Holly biztos megérti majd.
Sajnos barátnőm keresztülhúzta számításaimat, mert kisietett a helységből mondván várja az anyukája. Remek! Itt maradtam Harry-vel! Nem szóltam semmit csak leültem a székbe és elkezdtem leszedni a két kiló sminket amit rám kentek. Direkt lassan mostam le, remélve hogy a fiú észreveszi semmi kedvem , hogy bárhova vele menjek de valószínűleg nem esett le neki a tantusz mert kényelmesen elhelyezkedett az egyik széken és telefonozott
-   Khm – állt fel. – Mehetünk vagy még egyszer leakarod törölni az arcod?Nem akarok beleszólni de így is tökéletes!
-   Menjünk – toltam ki az ajtón.

"A városban”
Egész úton attól kezdve hogy beszálltam a fekete BMW-be nem szóltam semmit. A szokásos londoni látvány helyett tekintetem a telefonomra szegeztem és csak arra vártam hogy Jordan visszaírjon. Tök mindegy hogy mit, csak írjon. De nem írt… Ujjaim már elgyengültek és kifehéredtek  a görcsös szorongatástól. Leraktam az ölembe a készüléket és az ujjaimat tornáztatva néztem ki az ablakon. Alkonyodott ezzel a nap vörös fénnyel világította meg a kedvenc városom. Sokan voltak az utcán a korombeliek, akik kiélvezték a téli szünet minden egyes percét mikor nem kell az iskolapadban poshadniuk. Ahogy elhaladtunk a park mellett párocskákat véltem felfedezni szinte minden egyes padon. Mennyire jó lehet hogy ott vannak egymásnak? Ma boldogan andaloghatnék itt Jordan- nal ha el nem szúrtam volna mindent.
-   Kat – riasztott fel töprengésemből Harry. – Itt jó lesz?
-   Ühm – néztem ki a szélvédőn. – Ezt most komolyan gondolod?
-   Miért,nem jó? Rossz a kaja?
-   Nem csak itt dolgozom. – vontam vállat és kikászálódtam a kocsiból. – Nem jössz? – kérdeztem mikor Harry nem a bejárathoz hanem a csomagtartóhoz sétált.
Kissé megijedtem mert ez kísértetiesen hasonlított valami filmhez amit  Jordan nemrég megnézetett velem mondván „Tök jó”. Aha nála a tök jó film abba a kategóriába tartozik amit nem lehet végignézni anélkül hogy egy párnával el ne takarnám az arcom vagy hogy azután félek kimenni egyedül az utcára este. Ettől a gondolattól megint elszorult a torkom mert eszembe jutott hogy Jordan rögtön kikapcsolta a filmet mikor kijelentettem „Inkább nézzünk Micimackót, abba nincs ennyi vér.” Sőt semennyi sincs.
-   Harry mit csinálsz? – léptem egyet hátra mikor fenézett kezében egy ijesztő kinézetű bottal és valami rongyszerű izével. – Ugye nem akarsz elrabolni?
-   Dehogy! – nevetett fel majd közelebb lépett és megmutatta a tárgyakat. – Ezeket használom akkor amikor nem akarom hogy felismerjenek a rajongók. Ez egy ősz paróka és egy bajusz…
-   Nem valami Télapó jelmezhez tartozik? – kérdeztem mire megint felnevetett.
-   Zayn vette Halloween-ra én meg elcsórtam. Ez egy szemüveg, ami az öreg style-hoz tartozik. A bot pedig egy vak öregember nélkülözhetetlen kelléke.
-   Hú,ravasz vagy! – mondtam elismerően.
Míg Harry öltözködött addig én „fedeztem” a kíváncsi rajongók szeme elől. Bár nem sokan jártak az utcán mégis komolyan vettem az „akciót” és mindenkit szemmel tartottam.
-   Na milyen? – lépett elém Harry.
-   Nagyon jól tartod magad Nagyapa! – röhögtem el magam mert elég fura látványt nyújtott egy edzőcipős bőrdzekis Télapó-szakállas alak. Akinek mellesleg hatalmas szemüvege van ami háromszorosára nagyítja a zöldes szemét.
-   Drága unokám! – nyöszörgött Harry és legörnyedt. – Nincs kedved elkísérni szegény Edward papát teázni?
-   Szívesen! – mondtam és belekaroltam a felém kínált karba.
Átbattyogtunk az úton mármint ahogy egy öreg bácsika képes és beléptünk a munkahelyemre. A kávéház tele volt tini lányokkal akiknek gondolom nem akadt jobb dolguk és itt pletykáltak. Mikor beléptünk minden tekintet ránk szegeződött és egy percig azt hittem lebukunk és gyorsan megveregettem a „nagypapa” kezét és a pulthoz kísértem.
-   Jól van Papa csak semmi hirtelen mozdulat, vigyáznod kell a gerincedre, nem új már az! – mondtam majd halkan hozzátettem hogy csak Harry hallja. – Lebukunk!
-   Dehogy! – kuncogott amit egy köhögésnek álcázott. – Drága unokám mit szeretnél enni?
Lopva a szemem sarkából körülnéztem hogy figyelnek-e de nagy megkönnyebbülésemre már senki nem nézett minket. Visszafordultam a pulthoz ahol a mosolygó Gustav –val találtam magam szembe. Kacsintottam és remélem vette a célzást hogy ne csináljon akkora felhajtást mint szokott mikor szabadnapomon betérek ide.
-   Mivel szolgálhatok? – mutatott az előttünk lévő pultra ami tele volt különlegesebbnél különlegesebb süteményeket kínált. Voltak egyszerűek mint a kakaós csiga,francia krémes és almás lepény. Az édesszájúaknak csokis gyümölcsös fánkok, muffinok, karácsony közeledtével a híres Angol karácsonyi puding és mézeskalács is megtalálható.
-   Hmm én egy gyömbéres muffint szeretnék!A nagyapának pedig abból a különleges pitéből kérnék! – adtam le a rendelésem mire a főnököm egy mosollyal jutalmazott. – És megkérhetném hogy csomagoljon néhány sütit elvitelre a legcsokisabbakból?
-   A kicsi Emmának lesz. igaz? Már megint összevesztetek? – csóválta rosszallóan a fejét.
-   Nem de jobb előre felkészülni a legrosszabbra! – sóhajtottam, majd odakísértem Harry-t egy félredugott asztalhoz ami a kávézó leghátsó részén található ahol az asztalokat paravánok választják el egymástól.  Leültünk egymással szembe és én csendesen várakoztam hogy kihozzák a süteményt. Anne a kolléganőm mosolyogva letette elénk a rendelést és elhúzta a paravánt.
-   Na most már elmondhatod mi a bajod! – dőlt hátra a széken és megkönnyebbültem levette a „jelmezét”. Erre a kijelentésre arcon köptem a teával amit ittam.
-   Jaj bocsi nem akartam,ne haragudj! – kaptam ijedten a szalvétához és megtöröltem az arcát. – Igazán béna vagyok szóval inkább ne beszélj hozzám mikor iszom vagy eszem . A múltkor mikor Tess és én elmentünk….
-   Még nem válaszoltál a kérdésemre! – vágott közbe Harry és a teáját kezdte kavargatni. – Hallgatlak!
-   Tudom hogy nem vagyok egy modell alkat meg minden és hogy Alison közelébe sem érhetek. Egy jó tanács ne mindig a külső alapján ítélj meg embereket, mert lehet hogy belül sokkal több van! Ja és nem csodálom hogy nincs barátnőd mert aki ilyen finnyás nehezen csajozhat. Amúgy nem értem miért vannak érted oda annyian! Jó lehet hogy jóképű vagy meg minden de nem ez a lényeg! Ha ismernének akkor…
-   Te meg mi a fenéről beszélsz? – értetlenkedett. – Egyáltalán nem ilyen lányokat keresek és ne hidd azt hogy nem vagy szép! Ha látnád hogy nézett rád a forgatáson az összes fiú! Még a takarító is megnézett magának… Amúgy meg honnan veszed ezt?
-   Miután Alison kinyilvánította  a véleményét hogy mit gondolsz rólam… Senki se szereti ha bányarémnek hívják a háta mögött! – mondtam dühösen mert teljesen felidegesített azzal hogy úgy tesz mintha mi sem történt volna.
-   Nem is rád gondoltam! – tört ki belőle a válasz amit harsány nevetés követett. – Komolyan magadra értetted?
-   Ki más lenne? – kérdeztem karba font kézzel.
-   Liam mutatott egy képet rólad de nem  csak te voltál rajta. Valami vöröses barna hajú csajszi is ott volt még nagyon bejött Lou-nak mert répás pizsama volt rajta. Nekem már kevésbé mert tiszta pattanás volt a képe, vastag keretes szemüveggel és fogszabályzóval pózolt. Liam mutogatott valamit rajta és én azt hittem ő Kat. Ezért kértem hogy cseréljünk…
-   Az csak Christina lehetett! -  nevettem el magam én is. Most már mindent értek. Tizenhárom éves szülinapi bulimon készült a kép, vagyis az első ottalvós buli amit rendeztem. Hárman voltunk Tess, Christina és én. Na jó Anya is ott volt hogy „vigyázzon ránk aminek az lett a vége hogy mi őriztük őt míg a budin hányt a sok piától. Hát igen örök emlék. – De komolyan szegény Niall-ra akartad volna sózni a „bányarémet”?
-   Nem tud róla és nem is szeretném megbántani. És jövök eggyel neked! Az én hülyeségem miatt Niall majdnem pár nélkül maradt hála neked? Amúgy ki az a lány? Horan-nak nagyon bejött láttam rajta!
-   Holly az egyik legjobb barátnőm. – mondtam. – Várj nem azt mondtad hogy én mentettem meg Harry Styles jó hírét?
-   Mondhatjuk úgy is – mosolygott majd egész közel hajolt hozzám. – De azért vigyázz mit kívánsz!
-   Azt hiszem már meg is van – mosolyodtam el titokzatosan.
***********************************************************************************
-   Kat ezt nem gondolhatod komolyan! – kiáltotta Harry elszörnyedve és lenézett a híd alatti sötét vízre.