1.évad 3.fejezet

Sziasztok!Ne haragudjatok, csak most tudtam meghozni az új részt, de remélem ez majd kárpótol titeket! Nagyon köszönöm a kommenteket, annyira  jó őket olvasni! Na jó tovább nem rizsázok, itt a rész: :)

Tudom, tudom, van barátom. Vagyis elvileg még van, bár ki tudja most hányadán is állunk. Ha nem lenne, akkor is ugyanazt gondolnám. Az a fiú, aki utoljára belépett,aki összenevetett az egyik másikkal valamin és akinek barna göndör haja össze-vissza állt, ugyanakkor bizonyára gondosan megcsinálták a fodrászok,nyomban belopta magát a szívembe. Mikor Paul rájuk szólt, hogy hagyják abba a nevetést és figyeljenek, elővette a kisfiús mosolyát és csillogó zöld szemmel nézett körül a szobában. A tekintetünk találkozott néhány pillanatra és kacsintott egyet.

-          Most, hogy már mindenki rám figyel – kezdte Paul és tettetett haraggal nézett a nevetésüket elfojtó fiúkra. – Bemutatnám a rendezőt azoknak, akik még nem ismerik! – mutatott az ajtóra.

A fiúk között átfurakodó férfi az ötvenes éveinek végén járhatott, de nem nézném egy komoly forgatás vezetőjének. Az alacsony fickónak még Jess-nél is vékonyabb kezei voltak, amiben most egy mappát szorongatott görcsösen. Kopaszodó barna haja a szélrózsa minden irányába állt. Szemüvegét megtisztította az ingében és szakmai szemmel megnézett minket, majd elégedetten bólintott és megköszörülte a torkát:

-          A nevem Michael Burrage és én vagyok a rendező. Nem ez lesz az első forgatásom,rendeztem már kisebb-nagyobb filmeket és jó néhány klipet is.Nos, fiatalok – kezdte rekedtes hangján és teljesen átlényegült az olvasásba. – El is mondanám dióhéjban a klipünk történetét. „Az iskolai bál mindig is nagy érdeklődésnek örvendett a diákok körében. Az iskolában egy baráti társaságban van öt fiú, akik mind-mind szeretnének elhívni egy-egy lányt,de ez nem olyan egyszerű, mindig közbeszól valami. Végül mind eljutnak együtt a bálba”… Hát nagyjából ennyi lenne… Szeretném, ha jól sikerülne ez az egész, úgyhogy mindenkitől nagy odafigyelést várok.  – nézett ismét föl.

-          Ez a beszéd Mike koma! – kiáltott lelkesen az egyik fiú, akinek szép kék szeme volt. Bizonyára ő Louis. Szerencsére Liam nagyjából felvilágosított az autóban hogy ki kicsoda a bandából, miután kiderült, hogy nem nagyon ismerem. De a göndör hajú fiú neve, csak nem jutott az eszembe. – Ha már ilyen jól megismerkedtünk, nincs kedved majd eljönni a szilveszteri bulinkba? Partiznánk egy jót!

-          Előbb a buli,aztán a szórakozás! – figyelmeztette halványam mosolyogva a rendező. – Akkor lássuk a párokat! Delia és Zayn! – Delia odaszökdelt egy magas, fekete hajú sráchoz vagyis akkor Zayn-hez. – Jess és Liam!- Jess odalépett Liam mellé aki bocsánatkérően mosolygott rám. Kicsit csalódtam, mert azt hittem vele leszek párba,legalább neki biztosan tudom a nevét. – Alison és Niall! – A szőke hajú srác mellé, aki épp szendvicset evett odacsörtetett Alison és karba fonta a kezét. – Shirley, lányom, állj a bulis kedvű fiatalember mellé!

-          Helló, senorita! Te leszel a párom! – lelkendezett Louis és kislányosan körbe-körbeugrált.

-          Lassan a testtel Lou! – hallatszott egy női hang valahonnan a fiúk mögül,mire a fiúk két oldalra hátráltak. Mindannyian odanéztünk az ajtófélfának dőlő lány egyenesen az említett arcát fürkészte kék szemével. Idegesen túrt világosbarna hajába. – Tudtommal van barátnőd!

-          Hope, ez nem az aminek látszik! Tudod, hogy az lenne a legjobb ha Te táncolnál velem!Ugye tudod hogy én mindig is a Te répafiúd leszek? – kérdezte kiskutya szemekkel Louis és a lány felé araszolt. Hope az utolsó mondatnál ugyanúgy felnevetett, mint mi mindannyian, és átölelte barátját.

-          Na miután kiszerelmeskedtétek magatokat… - szólt figyelmeztetően Michael, majd felém fordult. - Te bizonyára Miss Willows vagy! A te párod ez a fiatalember itt!Harry Styles!

-          Szia a nevem Harry!- köszöntött a srác. – Te vagy Keliza igaz? Liam sokat mesélt rólad, Miss Primary School!

-          Katherine de jobb szeretem a Kat-et! – ráztam meg a felém nyújtott kezet. Ahogy összeért a kezünk a szívem hangosabban dobogott. – Hé… várj csak! Honnan tudsz a gyerekszépség versenyről… Liam! – fordultam a gyerekkori barátomhoz. – Te mindent elmeséltél a haverjaidnak?

-          Mindent! – nevetett a fekete hajú srác szemöldök húzogatva és kezet nyújtott. – Zayn Malik!

-          Katherine Willows! Várj, te jársz azzal a lila hajú lánnyal? – kérdeztem. Pont ma reggel láttam az újságban őt és a lányt.

-          Igen, Perrie a neve, de most sajnos nincs itt, énekes egy lánybandában és most turnéznak.

-          Áááá Keliza! – ölelt meg Louis mikor elengedte barátnőjét. – Tényleg kilenc évesen lefejelted azt a csávót, aki piszkálta Liam-et? – szegezte nekem az első kérdést, mikor elengedett.

-          Mi? Kurt-öt? Igen, lefejeltem, de, csak azért, mert folyton piszkált! – mentegetőztem.

-          Belevaló csajszi! – bólogatott Louis és összetalálkozott a tekintete a barátnőjével. – Vagyis khm én féltem volna tőled…

-          Szia, Niall vagyok! – rázott velem kezet a szőke srác, aki az imént még szendvicset reggelizett. Á szóval róla mesélt Holly órákat! Szinte ódákat zengett erről a srácról, hogy milyen helyes milyen okos és milyen jó hangja van. El ne felejtsem, holnap reggel elhozni és bemutatni neki a srácot!

-          Na, miután kiörömködtétek magatokat… - figyelmeztetett Mike. – Ideje lenne munkának látni! Ma két csoportban kezdünk! Amíg a fiúkkal felvesszük azokat a bizonyos „éneklős – jeleneteket” addig a lányokról készítenek pár fotót! Indulás!

Holt fáradtan dőltem le délben az öltözőben és gyorsan visszaöltöztem a reggeli ruhámba. Az egész délelőtt folytatott fotózás teljesen kimerített. Lucas, a fotósunk külön-külön mindenkiről készített képeket és közben ilyeneket mondott : „Vadulj meg kislány!Te istennő vagy!Kiskutya szemek!”. Alison egész idő alatt került és mérges pillantásokat vetett rám. Mikor azonban a közös képre került sor, teljesen „véletlenül” rálépett a lábamra és kis híján hasra estem ha Delia el nem kapja a karom. Ő már teljesen felkészült az ilyesfajta támadásokra. Összegezve azonban egész jól sikerültek a képek.

Hirtelen ötlettől vezérelve bekapcsoltam a telefonom, ami a forgatás alatt ki volt kapcsolva. Hiába küldtem Jordan-nak több mint tíz üzenetet és vagy hétszer fel is hívtam, semmi válasz. bezzeg Holly elárasztott olyan SmS-ekkel hogy: „Milyenek a fiúk? Csináltál közös képet?Milyen a kaja?”.Az utolsó kérdésére a választ épp most tolták be egy zsúrkocsin. A felszolgált ebéd akár egy hadseregnek is elég lett volna. A sajtkrémlevesen keresztül a rántott húson át egészen a főtt osztrigáig minden volt azon a zsúrkocsin. A másik négy lány szinte rávetette magát a tálcára, de inkább ülve maradtam és SmS-eket pötyögtem. Mikor valaki mellém ült ijedtemben elejtettem a készüléket.

-          Tessék! – adta mosolyogva a kezembe Harry. – Nem eszel?

-          Inkább fáradt vagyok, mint éhes. – vontam vállat és elraktam a telefont. – Hogy sikerültek a felvételek?

-          Egész jól! Viszont majd lefagytam, nagyon hideg van kint a Hyde Parkban. Amúgy láttam a képeket, nagyon jók! Jól áll neked a sötétzöld! – jegyezte meg.

-          Köszi – mondtam és éreztem, hogy elpirulok és inkább félrenéztem nehogy meglássa a vörös fejem. – Nem furi ez az egész?Hogy nemrég még csak egy városi gyerek voltál most meg hirtelen híres lettél?

-           Eleinte az volt. Ijesztő hogy szinte mindenhol megismernek minket. – gondolkodott el Harry aztán elnevette magát. – És a mindenhol tényleg mindenhol!Volt olyan hogy képesek voltak a paparazzik eljönni Zayn egyik húga ballagására csak, hogy egy pár képet készítsenek a „könnyező – Zayn-ről”.Sőt volt olyan amikor még a WC-re is követtek egyszer. Hát egy élmény volt, mikor hátrafordultam és nem láttam mást csak vakuvillanást. De ez az életünk!

-          Ühüm –dünnyögtem. Na ez azért durva!Hogy képes valaki csak hogy pénzt szerezzen más élete minden egyes percéről képet készíteni!

-          Liam mesélte – folytatta az arcomat fürkészve. – Elmondta, hogy mi történt a keresztanyukátokkal. Részvétem! Igazán sajnálom!És nem csodálom, hogy nem akartad, hogy benevezzen a versenyre!Igazán jó barát lehetsz!Szeretnélek megismerni,persze ha szeretnéd?-az utolsó mondatnál olyan tekintettel nézett rám hogy nem bírtam nemet mondani.

-          Rendben, de tudod nekem van…

-          Rendben gyerekek! Mire mindenki végez, az ebéddel addigra remélhetőleg megérkezik Paolo,a tánctanár! Addig is jó étvágyat! – adta ki az utasítást Mike.

Delia,Shirley és Jess ,ár megebédelt ezért inkább elmentek körülnézni .Felpattantam a kanapéról és egy műanyag tányérra szedtem egy kis rizst, mert nem igazán voltam éhes. Mikor kiváncsian beleszagoltam a főtt osztrigás tálba az illattól csak fintorogtam. Semmi pénzért meg nem enném!Az arckifejezésemet az egyik széken ülő Alison rögtön kiszúrta és gúnyosan megjegyezte:

-          Na mi van Katherine?Nem mered megkóstolni?

-          Nem- mondtam egyszerűen és visszaültem Harry mellé aki Niall – nak magyarázott valamit halkan.

-          Betoji!- nevetett Alison és egy hatalmas adag osztrigát pakolt a tányérra majd jóízűen falatozni kezdett. – Jaj, Harry most beszéled meg Niall-al a párcserét?

-          Milyen párcserét? – kérdeztem egyszerre a szőke fiúval.

-          Alison én nem akarok párt cserélni! – szólt Harry. – Nekem semmi bajom nincs Kat-tel.

-          Nekem igenis van!- mondta mérgesen Alison. Most már mindannyian őt néztük. – Nem lesz szép az összhatás ha vele keringőzöl! Nekem kéne veled táncolnom, ahogy megígérted!

-          Mi van? – értetlenkedtem. – Harry most akkor….

-          Alison változott a kép oké? Bocs. – vágott a szavamba.

-          Kat, nincs kedved kijönni velem beszélgetni, amíg kiveszekszik magukat? – állt fel hirtelen Hope. Pár pillanatig értetlenül meredtem rá, mire megforgatta a szemét és magával húzott.

Kivezetett az öltözőből, végig a folyosón fel egy lépcsőn. Az emelet is ugyanúgy nézett, ki mint egy szinttel lejjebb. Sima fehér falak, és ajtók mindkét oldalt. A folyosó végén egy üvegajtó mögött egy kis teraszra vezetett Hope és leült az egyik székre.

-          Bocs hogy csak úgy kirángattalak, de szerintem nem akarnád hallani a veszekedést. Bár szerintem innen is hallani fogod. Jaj amúgy még be sem mutatkoztam, Hope Darwin a nevem.

-          Katherine Willows, de mindenki Kat-nek hív! – mosolyogtam. – Te modellkedsz igaz? Nem rég egy magazinban mintha téged láttalak volna..

-          Igen – nevetett fel. – Négy éve kezdődött minden!Az iskolámban épp egy  karácsonyi műsorra próbáltunk és én voltam a karácsonyfa.. Ne nevess! Azt mondták tökéletes vagyok fának mert magas vagyok és hosszúak a lábaim. És csak azért vállaltam el, mert az a fiú aki nekem tetszett ő is játszott a darabban. A műsor után megállított egy pasas és odaadta a névjegykártyáját. Még aznap este felhívtuk a Anyával és már másnap délután leszervezték az első fotózásom.

-          És ki volt az a srác? – kérdeztem.

-          Szerinted? – kérdezett vissza Hope. – Louis ki más? Már az első naptól kezdve tetszett, de sosem mertem neki elmondani. De mikor híres lett egyszer velük volt egy fotózásom és ott na tudod… Beszélgettünk és elmondta hogy már régóta tetszem neki.. Utána randi és tadaddám…

-          Lányok ideje lenne lejönni! – nyitotta ki Paul az ajtót.

Követtük Paul-t lefele a lépcsőn egészen a kijáratig ahol ugyanis a többiek már régen vártak ránk. A csoport élén egy számomra ismeretlen húszas éveiben járó fickó állt,háttal nekünk. Álláig érő fekete haját egy lila hajpánttal fogta hátra ami illet az ugyanolyan színű csőnadrágjához. Mikor leértünk már javában magyarázott a többieknek. Louis és Niall unhatta már mert a srác háta mögött kifigurázták az összes mozdulatát amin próbáltunk nem nevetni. Sajnos ez nem jött össze mert a Zayn mellett álló Delia hangos nevetésben tört ki,mikor Louis  próbálta utánozni a csillogó nadrágos fiút,aki egyszerre dobálta a csípőjét és a haját. A nevetés hallatára a fickó is felkapta a fejét és hátrafordult,de nem vette észre a két fiút akik gyorsan a falhoz lapultak,hanem minket pécézett ki.

-          Ááá Khatherine! – lépett hozzám és két puszit nyomott az arcomra. – Ném is mérsz még dráhgaságom?

-          Benoit? – kérdeztem mire hevesen bólogatott és mosoly terült szét az arcán. – Már emlékszem…Hogy vagy?

Benoit körülbelül két éve végzett nálunk az Art gimiben táncos szakon. Francia cserediákként indult az itteni pályafutása,de olyannyira megtetszett neki az iskola hogy itt maradt és a kollégiumban lakott. Én Tess-en keresztül ismertem meg egy bemutató alkalmával,mikor együtt táncoltak. Emmát teljesen elszédítette , de hamar kiderült hogy a fiút a barátnőnk nem érdekli. Jobban fogalmazva semmilyen más lány nem érdekli Benoit-ot.

-          Mindén réndbén,kédvéském.Képzéld ma már égy nágyon menő táncstúdióbán dolgozom. Tégnap ezek a chuki árcú fiúcskák kérték meg rá hogy kohreografiáljám meg a klippet. – magyarázta lelkesen majd a fülemhez hajolt hogy csak én halljam. – Méléslég az a sötét hájú srác nágyon kis helyéske. Bémutatnál néki?

-          Gyerekek, haladjunk!Az idő pénz! – jelent meg a lépcső tetején Mike kezében a kabátjával. – Indulás az autókba!Már fél kettő és még nem vagyunk a gimiben!Siessetek!

Kisiettünk a stúdióból,ami előtt két kisbusz állt. Már szálltam is volna be az egyikbe a lányok után amikor hirtelen megragadta valaki hátulról megragadott és én megpördültem egyenesen a támadóm karjaiba aki nem más volt mint Harry. Csak most vettem észre hogy milyen szép zöld a szeme!  Féltem hogyha túl sokáig nézek a szemébe még elvörösödök, ezért inkább kínosan elröhögtem magam. Harry is velem nevetett a szerencsétlenkedésünkön.

-          Milyén szép phárocska! – visította Lou a fülünkbe Benoit hangját utánozva,mire szétrebbentünk az eddigi ölelésből, és én zavartan a földet kezdtem bámulni. – Harry drághám megkérdézted?

-          Mit? – néztem a fiúkra.

-          Nincs kedve a senoritának velünk utazni? – nyújtotta felém kezét Lou mire belekaroltam másik kezemmel pedig Zayn-be. Louis annyira megörült ennek hogy egészen a másik kocsiig szökdeltünk és az Óz a csodák csodájából a  Follow The Yellow Brick Road-ot énekeltük.

„ Az iskolában”

Nem hittem a szememnek mikor megálltunk az iskolánk előtt. Nem hittem volna hogy ebben az évben még viszontlátom az én hőn szeretett iskolám. Sejtelmem sem volt hogy az iskola igazgatója Mr. Redburn megengedte hogy az iskolánkban forgassanak. Bár az igazat megvallva nem is csodálom. A 12. században egy szerzetes lakhely volt és az évek során több kisebb melléképülettel megtoldva ma már akkora területet foglal el, mint a canterburyi katedrális. Még pár éve a belseje is teljesen át lett alakítva így most olyan mintha időt utaznánk. Kívülről olyan mint egy régi katedrális, belülről pedig olyan mint egy mai modern iskola.

-          Szép suli - jegyezte meg Liam, mikor megálltunk az épület előtt. – Biztos jó lehet idejárni.

-          Aha – mondtam és kikapcsoltam az övem.

-          Te ide jársz? – lepődött meg Niall.

-          Igen,miért?

-          Mert nem nézel ki tizenötnek. Inkább húsznak tippelnélek! –méregetett elgondolkodva Harry.

-          Tizennyolc – javítottam ki és nyelvet öltöttem a fiúra. – Idén végzek.

-          Gyertek! – fogta meg a kezem Liam és kisegített. -  Bemutatnád a sulit?Nagyon kíváncsi vagyok!

-          Én is!– karolt belém Harry. – Izgi lesz megnézni azt a helyet ahol a kicsi Kat a mindennapjait tölti!

-          Nem is vagyok… - szálltam volna vele vitába azonban kiabálások hangzottak fel.

A suli előtt ezernyi lány sikítozott és a fiúk nevét skandálták táblákat szorongatva. Lábujjhegyre állva kikémleltem Niall és Jess válla fölött a tömegre. Nagy részük a sulibeli lány, de akad köztük nem egy, akit még soha életemben nem láttam. Megakadt a szemem egy élénkvörös hajzuhatagon, a tömeg közepén. Emma egyfolytában a ruháját igazgatta és Harry nevét ordítozta, ahogy csak a torkán kifért.Azt hittem hogy a fiúk majd megijednek a váratlan tömegtől és a sikítozó rajongóktól de helyette felvették a műmosolyt és tollakat vettek elő a zsebükből.

-          Hú, kemény az a kis vöröske! – bökte meg Harry vállát Zayn mire mindketten nevettek. Én ahelyett, hogy követtem volna a példájukat, összehúztam magam és a hajam a szemembe fésültem. Nem akartam hogy Em kiszúrjon mert:

1 megharagudna, amiért én hamarabb ismertem meg a leendő vőlegényét Harry-t (aki az egészről mit sem sejt)

2 megharagudna, amiért szerepelek a kedvenc bandája klipjében és úgy hogy nem tud róla

3és főleg azért mert Harry-vel táncolok.

A többiek is észrevették furcsa viselkedésem Penelope-nak a lila hajú stylist-nak hála:

-          Nehogy szétrontsd a hajad! – szólt rám mérgesen. – Emilia több mint két órán keresztül csinálta a hajad!

-          Mi a baj KitKat? – karolt belém Lou.

-          KitKat? – néztem rá kérdően.

-          Mint a fincsi csoki – bólogatott.

-          Na jó – kezdtem bele a magyarázatba mert már mindenki engem nézett. – Óvatosan nézzetek a tömegre. Ott van egy vörös hajú lány!Niall ne ennyire feltűnően nézd…

-          Az, aki azt kiabálja hogy: „Harry, édesem te leszel a férjem csak te még nem tudod? – kérdezte Hope.

-          Igen, ő az egyik legjobb barátnőm és oda meg vissza van értetek de nem tudja hogy itt vagyok! Már kishílyán idegrohamot kapott mikor megtudta hogy régről ismerem Liam-et. Mi lenne ha meglátna itt?

-          Jól van akkor – csapta össze a tenyerét Paul és szinte hallottam amint a fogaskerekek kattognak az agyába. – A következő a terv! Pen, keress valami kapucnis pulcsit és add rá Kat-re. Elmegyek a testőrökért akik a fekete BMW-vel követtek minket és a fiúkkal együtt elindulnak a tömeghez. Autógramm osztogatás alatt, ami elterelésnek szolgál,a lányokkal szépen bevisszük a cuccokat és közben becsempésszük Kat-et. Minden oké? Akkor akció indul!

Pen-nel megkerültük a kocsit és kinyitottuk a csomagtartót,de a tömeg addigra már elindult felénk. A lila hajú stylist mérgesen csapta le a csomagtartót,mert mint kiderült a másik kocsiban vannak a ruhák amit már bekerítettek a rajongók.

-          Vedd fel ezt! – nyomta kezembe Harry a kék pulóverét ami az előbb még rajta volt. Zayn meg a kezembe nyomta a napszemüvegét, ami állítása szerint éjjel nappal nála van. Gyorsan magamra húztam a pulcsit, bár így is vacogtam a hidegben, mert kabátot természetesen elfelejtettem hozni. Feltettem a napszemüveget és egy dobozzal a kezemben követtem az iskola felé haladó Shirley-t. Már-már felsóhajtott a megkönnyebbüléstől mikor alig öt méterre voltunk a bejárattól,mikor Alison , szerintem szánt szándékkal,lesöpörte a kapucnim és kiverte a kezemből a ládát visszafele menet a kocsihoz.

-          Kat? – kiáltotta valaki a tömegből.

-          A francba! – szitkozódtam és siettem összepakolni a kiborult doboz tartalmát.

-          Gyere! – rántott fel Harry gyorsan és besietett velem az épületbe otthagyva a tömeget. Az aulában végre kifújhattuk magunkat. Ledőltem az egyik pamlagra és lehunytam a szemem, még akkor sem nyitottam ki mikor Ő is leheveredett mellém.

-          Jó kis csapat vagyunk! – szólt meg pár perccel később, mosolyt csalva az arcomra.

-          Igen…

-          Na végre hogy meg vagytok! – hallottam Liam ideges hangját mire felpattant a szemem. A gyerekkori barátom ott állt karba font kézzel előttem és barna szemei szikrákat szórtak.

-          Ne haragudj! – kértem esdeklően miközben felálltam. Nem akartam mindent elrontani, megint magamra haragítani Liam-et. Biztos azért dühös rám, mert elcsaltam a barátját és így a rajongók nem mindenkivel találkoztak.

-          Annyira aggódtam! – húzott magához és karjaival szorosan átölelt. – Többet ilyet ne csinálj, hogy csak úgy eltűnsz! Nem tudod mire képesek a rajongók!

-          Mi van srácok? – hallottam Lou hangját a hátam mögül. – Ó csapat ölelés? Én is jövök!

Lou megölelt minket jobbról Harry balról „támadott”. A beérkező Shirley,Hope és Jess is követte Niall és Zayn példáját akik csatlakoztak hozzánk. Igazán megható lett volna a jelenet ha valaki nem lépett volna rá a lábamra. Pár perc múlva azt sem tudtam ki ölel kit, mert mindenki beszállt az ölelésbe, kivéve Paul-t és Alison-t. Az előbbi idegesen beszélt valakivel a telefonon,míg az utóbbi nyugodtan ledőlt az egyik kanapéra. Kibújtam Lou és Delia karja alatt és a menedzserhez léptem aki abban a pillanatban rakta le a telefont.

-          Nem értem! – járkált fel alá idegesen és folyamatosan magyarázott valakinek csak nem derült ki hogy kinek. – Se az internetről, se az újságokból, de még egy interjúkból sem tudhatták meg. Direkt ügyeltünk, hogy ne tudódjon ki! És mégis! Oda a forgatás! Nem lesz kész a klip! Nem lesz bevétel! Feloszlik a banda!

-          Nem lesz semmi baj! – simítottam meg nyugtatóan  a vállát, mert már szinte sírt. – Minden rendben lesz! Meg lesz a klip, nyugi!

-          Te voltál?! – esett nekem hirtelen a menedzser. – A fiúkkal kínosan ügyeltünk, hogy ne tudódjon ki és kétlem hogy a stábból bárki kiadta volna! Egyedül csak Te lehettél! A barátnőd is itt van,és ki mástól tudhatta volna meg?!

-          Paul én nem… - kezdtem, de megint belém fojtotta a szót.

-          Dehogynem! De miért csináltad? Azt hittem, hogy Liam-en akartál segíteni. Eleinte furcsálltam, hogy nem kérsz pénzt de most már értem! Mégis mennyit fizettek neked ezért az infóért? – hadarta Paul.

-          Mi folyik itt? – állt meg mellettem Zayn.

-          Kat volt az aki kiadott minket – mutatott rám a menedzser.

-          Nem! –tiltakoztam, de hiába senki nem figyelt rám egyre csak a hallottakon rágódtak.. – Miért tenném? Semmi nem származna belőle! A pénz meg… - fordultam Liam-hez. – Te tudod a legjobban, mennyire hidegen hagy!

-          Ez igaz – tűnődött el a hallottakon Liam. – Akkor meg ki a fene volt?

-          Én – szólalt meg valaki a hátam mögül.