1.évad 2.fejezet

2.fejezet

Sziasztok!Köszönöm szépen a kommenteket!<3 Meg is hoztam a következő részt!
 

Az ébresztő óra hangos csöngéssel riasztott fel a legszebb álmomból. Morogva a másik oldalamra fordultam, de még így is hallottam. Mikor levertem az éjjeli szekrényemről, végre abbahagyta a fülsértő csengést, de már nem volt kedvem tovább aludni és kikászálódtam az ágyból. Az átlagosnál jóval kisebb szobámban körülnéztem a telefonom után kutatva. Még tegnap megígértem Jordan-nek, hogy felhívom, ha haza értem, csak elfelejtettem. Ránéztem a halványsárga falon lévő faliórára. Fél hat. Az átlagos tinédzserek nincsenek még fönt reggel fél hatkor a téli szünet első napján. Kivéve azt, akinek most kezdődik a Rugby edzése. Az íróasztalomon széttúrtam a jövő heti szövegkönyveket, amik a következő előadásunkra kellenek az iskolába. Ugyanis a mi iskolánk elég nívós és nem is olcsó. Én is csak úgy lehettem diák, hogy ösztöndíjat kaptam, mert nem tudnánk Anyával kifizetni a tandíjat. Ha Apa most is élne, talán nem itt tartanánk, de ő meghalt azelőtt mielőtt születtem. Amellett hogy keményen kell tanulniuk az Art High Schoolba járó diákoknak minden hónap végén vizsgát kell tenniük abból a tantárgyból, amit emelt szinten tanulnak.  A telefonomat végül sikeresen megtaláltam a szennyes kosárban a tegnapi farmerem zsebében. Tárcsáztam Jordan számát és a harmadik csengésre fel is vette.

-          Szia!- köszöntöttem vidáman, miközben a ruhásszekrényemben kerestem az egyik pólóm. –Ne haragudj, hogy tegnap nem hívtalak fel,feltartottak. De mit szólnál, ha bepótolnánk?Mondjuk,holnap elmehetnénk kávézni.

-          A Gustav’s-ba mi? –kérdezte gúnyosan köszönés nélkül. Ezen kicsit meglepődtem, mert tegnap amikor elköszöntem tőle elég jó hangulatban volt.

-          Hát, oda is mehetünk – mondtam könnyed hangon, nem törődve a vonal másik végéből jövő morgással.

-          Hogy mekkora egy…!- fakadt ki dühösen Jordan. – Hány fiúval csalsz még meg engem, hah? Nem vagyok elég jó mi? Neked mindig az kell, aki a csúcson van mi? Az a lényeg hogy minél gazdagabb legyen, hogy eltartson téged, mert nincs pénzed! Nálad önzőbb lány nincs a földön! Hogy tehetted? Mikor járni kezdtünk én voltam a legboldogabb, hogy észrevettél,nem törődtem a többiek pletykáival, amit rólad meséltek! De most már mindent értek!- az utolsó mondatot olyan hangosan kiáltotta,hogy elkellett tartanom a telefont a fülemtől.

Én csak álltam ledermedve egyik kezemben a telefonnal a másikban egy pólóval és megdöbbenve hallottam a szavait. Fogalmam sincs, miről beszél. Megcsalni, őt? Nem, sohasem csalnám meg, mert szeretem. De hogy ilyenek gondol rólam? Sosem hittem volna. Azt tudtam, hogy mindig is pletykáltak a hátam mögött és főleg Christina, a pletykafészek. Ő a suli magát „menőnek” nevező bálkirálynője. Régebben, mikor még jóban voltunk, az egyik legjobb barátnőmnek tartottam,de egyszer csak kerülni kezdett. Hiába faggattam, csak annyit mondott, mi már nem vagyunk barátnők. Életmódot, stílust és pasit váltott egy hét leforgása alatt. Az egykor gyönyörű vöröses barna haját kiszívatta és hidrogén szőkére festette. Olyan szinten sminkelte magát, hogy már alig látszott az arca a rengeteg vakolattól. A régi ruhatárát szinte teljesen lecserélte és feszülős vagy kivágott ruhákban látjuk most nap, mint nap. A stílusával együtt ő maga is megváltozott. A pasijait olyan rendszerességgel váltja, mint mása papírzsebit. Rosszhírű barátai lettek, állandóan bulizik. Az egykor kitűnő tanulóból, így lett egy lecsúszott, piálós pletykafészek.

-          Jordan, nem tudom, miről beszélsz –mondtam halkan a telefonba. A szemet könnycseppek égették.

-          Mindent tudok, ne tagadd! - kiáltotta bele még egyszer a telefonba aztán már csak a hívás végét jelző pittyegést hallottam. Lerogytam a szőnyegre és hagytam, hogy végigcsorogjanak az arcomon a könnycseppek. A telefonom ismét megcsörrent és én azonnal felvettem, remélve hogy Jordan az és bocsánatot kér mindenért. Kissé csalódottan vettem észre, hogy Holly az, de végül is, talán ő megtudja mondani mi történt

-          Szia – szipogtam.

-          Úristen, úristen ,úristen! –sikította a telefonba. - Híres lettél! Te jó ég, ha te híres vagy akkor én egy híresség barátnője vagyok!

-          Mi van? –kérdeztem.

-          Benne vagy az újságban! – mondta olyan hangon, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

-          Nem értelek. Magyarázd el légy szíves lassan és érthetően – mondtam tagolva minden egyes szót.

-          Akkor engedj be! – mondta, majd lerakta a telefont.

Lerohantam a lépcsőn és átvágtam a konyhán. Anya még bizonyára nem kelt fel, mert nem találtam a konyhában. Kinyitottam a bejárati ajtót és Holly vigyorgó arcával találtam magam szembe.

-          Ezt nézd! - nyomott a kezembe egy napilapot és belépett mellém a reggeli csípős hidegtől menekülve. Miközben lehámozta magáról a fehér kabátját és a színes sapkáját addig én elolvastam a címlapot. „A szépfiú máris tovább lépett?” hirdette a szalagcím. Alatta két kép is volt. Az egyiken épp a kávéházban ülök Liammel, a másikon pedig megfogja a kezem, mert majdnem elcsúsztam a parkban, bár ezt egy kívülálló személy nem tudhatta. Azonnal a cikk olvasásába kezdtem, ami azt hirdette:

„ Az idei év talán legsikeresebb bandájának , a One Direction tagja Liam Payne (19) úgy tűnik túltette magát a Danielle  Peazer-rel való szakításon és máris egy új lánnyal találkozgat. A minap rajtakapták az énekest amint a Hyde-parkban tett romantikus sétát a hóesésben újdonsült barátnőjével, Katherine Willows-al (18). Később a közeli Gustav’s cukrászdában látták a párt.

„- Nagyon jól elvoltak”- meséli egy szemtanú, Milicent Grand nevű idős hölgy (76).-„Szinte mindig az ő nevetésüktől volt hangos a kávéházban. Én mondom együtt vannak,látom amit látok. Sőt még a süteményt is megfelezték! Ez az én időmben felért egy szerelmi vallomással.”

Mindezekhez mit fognak szólni a rajongók?És Danielle?”
 

Miután végig olvastam a cikket, megértettem miért volt az előbb ilyen Jordan. Átérzem, milyen lehet Liam-nek ez az egész média dolog. Dühösen fújtatva mentem vissza a konyhába és lecsaptam az asztalra a cikket.

-          Ebből semmi sem igaz! - fakadtam ki. –Nem járunk! Csak azért találkozott velem, mert egy szívességet kért tőlem!

-          Mit? - kérdezte Holly és kényelmesen elhelyezkedett az egyik konyhaszéken a három közül.

-          Megkért, hogy szerepeljek a klipükben, amit karácsonykor adnak ki, mert nem volt elég színésznő – magyaráztam, közben pedig a hűtőben kutattam valami ehető után. – Kérsz valamit?

-          Úristen! Hogy lehetsz ilyen nyugodt? – sikkantotta hirtelen Holly, mire kishílyán kiejtettem a kezemből a narancslevet. – Szerepelni fogsz a One Direction legújabb kisfilmjében! Mit veszel fel? Ugye nem azt a borzasztó sárga pólót? Szégyen és gyalázat lenne! Inkább majd kölcsönadom azt a fehér pólómat, ami mindig is tetszett neked! És mikor lesz a forgatás? Mindig is szerettem volna egy ilyenen részt venni! Várj, látom, hogy már válaszolnál, de felteszem a legfontosabb kérdést! Melyik számból lesz klip.

-          A, hú várj – gondolkoztam. Kicsit nehezen emlékszem vissza egyes dolgokra. Mint például a matek leckére. - Valami They Don’t…

-          … Know About Us! –vágta rá csillogó szemmel Holly és máris a táskájához kapott a telefonja után kutatva. – A világ egyik legszebb szerelmes száma a Little Things mellett. Mindjárt meg is keresem… Á itt is van! – mosolygott boldogan és a telefonjából felcsendültek az első akkordok.

(http://www.youtube.com/watch?v=zIFo7jKH8tc)

Ahogy először meghallottam, onnantól kezdve imádtam ezt a számot, örülök, hogy ez az a zene és nem valami fölmixelt izé amire csak bólogatni lehet úgy, mint a kutyák az autók csomagtartóján.

-          Mikor is lesz a forgatás? – hagyta abba a dúdolást egy pillanatra Holly. Eddig végig énekelte az egész szöveget és egy szót sem tévesztett el.

-          Ööö... – néztem a faliórára. – Körübelül egy óra múlva jön értem egy autó, ami elvisz a forgatásra.

-          Gyere!- pattant föl és megragadta a karom. –Valami elfogadható külsőt alkotunk neked!

-           Miért ez nem jó? – néztem végig magamon.

-          Öhm… - mért végig, de a tekintete megakadt az arcomon. – Te sírtál? Pedig ez lehetne életed legboldogabb napja.

-          Ugyan miért? Jordan most adta ki az utam! Vagyis, ha nem most pár nap múlva úgyis megteszi.

-          Ne már! – fakadt ki és a szeméből sütött a sajnálkozás. –Miért?

-          Még kérdezed? – böktem kelletlenül az újságra.

-          Ó! Pedig annyira szép pár vagytok! Tudod mit? Ha vége a forgatásnak, tartsunk egy csajos estét nálam oké? Csak Emma, Tess, te és én.

-          Jó lenne! – mosolyogtam. Aztán eszembe jutott, hogy még nekik nem szóltam a másik két barátnőmnek a forgatásról, de majd este tisztázom. Holly elindult a szobám fele és én is követtem. Akkor még nem gondoltam, hogy mennyire meg fog kínozni egy darab fésűvel.

Először is azonnal elküldött fürdeni, mert szerinte ilyen szaga ,csak az oroszlánonak van. Oké büdös vagyok. Amíg én fürödtem ő a szobámban olvasott különböző divatmagazinokat. Mikor végeztem ,( Holly nem hagyott tovább 20 percnél )még hajat is mostam, akkor kezelésbe vette a hajkoronám. Azt tudni kell, hogy a hosszú göndör, barna hajam kifésülése nem egy egyszerű művelet. Amikor meghúzta a hajam a fésű hangosan felkiáltottam, erre persze Anya is felébredt.

-          Mi a fene folyik itt? – lépett be a kicsiny fürdőszobánkba nagyot ásítva. – Milyen macskát nyúznak?

-          Az a macska a lányod, és aki kínozza az egy szőke hajú barbie baba. – világosítottam fel.

-          Na kész is! Sminket nem rakok rád, mert csak leszednék a sminkesek a forgatáson. – szólt Holly és végre lerakta a kínzó fegyvert, a fésűt. – És ezt vedd fel!- nyomta a kezembe Anya egyik pólóját. - Már ha nem gond Elizabeth?

-          Dehogy! - legyintett Anya. – Már úgyis oda akartam adni!

A szobámban felvettem az Anyától kapott fehér, kötött felső alá egy fekete pólót és egy barna nadrágot húztam fel. A hajam végre megszáradt, de nem kötöttem fel csak hagytam had omoljon le a hátam közepéig.

-          Megjött az autó! – szólt be a szobába Holly.

-          Oké! – mondtam, mosolyt erőltetve az arcomra. Sosem voltam egy izgulós típus, de most egyenesen kivert a víz. Mi lesz, ha nem felelek meg az elvártnak? Ha a többi lány vékonyabb és sokkal magasabb? És a legfőbb: Vajon mit fognak szólni hozzám a fiúk? Felkaptam a táskám és lesiettem a lépcsőn Holly nyomában.

Mikor kiléptem az ajtón egy limuzin várt. Teljesen ledöbbentem. A mi környékünkön még az autó is ritkaságnak számított, nem hogy egy limó. Mikor már épp fordultam volna vissza a lakásba, hogy felhívjam Liam-et mert tuti hogy nem ez az autó, amikor ő maga szállt ki a limóból.

-          Szia! – köszöntött mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy ilyen járgányból száll ki minden reggel. – Kész vagy, mehetünk?

-          Aha, szia.

-          Katherine Willows, nem felejtettél el valamit? – kiáltott ki a házból Anya. Hoppá! – Kabátot ki fog venni?

Berohantam és magamra kaptam a barna kabátom és a szintén barna csizmát. Gyorsan végigmértem magam még egyszer a fali tükörben a biztonság kedvéért. A tükörből egy kipirult arcú, csillogó zöld szemű lány nézett vissza rám.

-          Na, mehetünk!- rohantam le azon a három lépcsőfokon, ami a járdát és az ajtót összekötötte. Már épp szálltam volna be a kocsiba mikor eszembe jutott Holly. A barátnőm a mellettem állt, hatalmas kék szemét le nem vette Liam-ről, aki valamit nagyon magyarázott a telefonba. Liam lerakta a telefont és észrevette, hogy figyeli valaki.

-          Ööö szia – köszönt a szőkeségre,mire a lány hatalmasat sikkantott volna, ha nem lépek finomam a lábára. Helyette csak egy fájdalmas nyögés hagyta el a száját.

-          Liam, bemutatom ez egyik legjobb barátnőmet Hollyt! Hatalmas nagy rajongótok, de ne aggódj, nem fog őrültként viselkedni. – vettem kezembe a párbeszéd irányítását.

-          Szia, Liam Payne. - mutatkozott be a gyerekkori barátom.

-          Szi.. szia – vihorászott Holly .- Figyelj kér.. kérhetnék egy..

-          Egy fotót szeretne – fejeztem be a barátnőm helyett.

-          Persze!

Még hátranéztem a távolodó házunkra, ami előtt Holly állt és egyre csak a pár perce készített fényképet nézte a telefonján, amin az egyik bálványával készített.
 

-          Már csak ide kell egy aláírás és máris mehetünk forgatni – magyarázott Paul,a One Direction menedzsere. Miután megérkeztünk a belvárosi stúdióba Liam-et elkapta egy fodrász és elvezette az öltözőbe, engem meg rögtön bevezettek ebbe a szobába, ahol alá kellett írnom a szerződést. Gyorsan odafirkantottam a nevem és mosolyogva visszaadtam a menedzsernek a nyomtatványt.

-          Gyere!- intett Paul és feltápászkodott a székről. Én is követtem a példáját. Végigsiettünk egy fehér folyóson, majd a végén jobbra fordultunk.

-          Ez itt a fiúk öltözője, itt a mosdó. Ez itt a sminkszoba és itt lesz a fotózás. – magyarázta és sorban rámutatott egy-egy ajtóra. A fotózás szóra elég fura fejet vághattam, mert Paul harsány nevetésben tört ki. – Ne aggódj, menni fog! Ahogy Liam-től hallottam, nagyon otthonosan mozogsz a kamerák előtt…

-          Hát, ha a gyerekkori idétlenkedéseinkre célzott, akkor biztos. Az igazat megvallva, ma már nem szívesen parádézom fejemre húzott zacskóval, kiskacsás úszógumiban. – világosítottam fel mire újra felnevetett.

-          Ez lesz az!- torpant meg egy ajtó előtt és benyitott. –Ez a ti öltözőtök, lányoké. Gyere!

Valaha nagy szoba lehetett, de a rengeteg bezsúfolt ruhától és a nagy fehér kanapétól elég szűkösnek tűnt. Az egyik fal mellet egy sor sminkasztal állt és olyan körülvilágított kis villanykörtékkel volt díszítve a tükör. Az asztalok tömve voltak mindenféle arc ápolási kence-ficékkel és szemhéjfestékkel. Már ott voltak a lányok, akikkel együtt fogok szerepelni majd. Egy magas szőke hajú lány egy másik fekete hajú lánnyal beszélgetett a kanapén ülve. A ruhák között egy barna hajú lány nézelődött a tükör előtt pedig egy velem egymagas hosszú sötét szőke hajú lány próbálgatta a szemceruzákat a kezén.

-          Lányok – szólt Paul. –Bemutatom Katie-t! Ő a hiányzó láncszem!

-          Szia – pattant fel a kanapéról a szőke hajú lány. – Cordelia Lilleyman vagyok, de szólíts csak Delia-nak. Huszonkét éves vagyok és modellként dolgozom. Ja és a legfontosabb Zayn-nel fogok táncolni. Remélem, azért nem botlábú. Majd ,csinálunk közös képeket? Tudod ez a mániám! Születésnapomra kaptam egy fényképezőképet és szeretném megörökíteni a fontosabb pillanataimat. Jaj, annyira izgulok!

-          Nyomtass ki egy életrajzot Del! – lépett mellénk a barna hajú lány, aki eddig a ruhákat nézegette. – Shirley Burrage vagyok, és szerintem nem fogok kiselőadást tartani az életemről, mint egyesek. – bökte meg barátságosan Delia vállát. – Huszonnégy éves vagyok, és ha jól tudom Lou-val fogok táncolni. Vagyis remélem, hogy tud keringőzni.

-          Tuti – tápászkodott fel a fekete hajú lány. - Láttam a folyosón gyakorolni!Jessica Brunker vagyok tizenkilenc. Liam-mel táncolok majd. Jaj de jó a felsőd!És ez a nadrág hol vetted?Várj! Kitalálom! H&M? Tally Weijl? Nem,nem New Yorker,igaz?

-          Egyik sem! - mosolyogtam a lányokra. - Amúgy, sziasztok Katherine Willows vagyok, de a Kat-et jobban szeretem.

-          Kat, mint a macska? – kérdezte a tükör előtti lány, fel sem nézve a sminkelésből. – Na,milyen? Hogy áll nekem a kék?

-          Kiemeli a szemed Alison! – vágódott ki a szoba ajtaja és egy csapat ember robogott be rajta, élükön egy lila, tüsi hajú alacsony nővel, aki folyamatosan utasította a többit. – Alison-ra a fehér nadrágot és azt a narancs felsőt! Shirley a farmerszoknyát kapja a lila felsővel és a mellénnyel! Jess irány a szék, loknik kellenek a hajadba és azt a fekete felsőt vedd fel, de ne az arany fülbevalóval,inkább egy tollassal! Delia, átvariáltam a ruhádat! Inkább mégis a sárgát vedd fel, a kéket hagyjuk! Á – akadt meg a tekintete rajtam és végig mért. – Te vagy Katherine? Remek, rád tökéletes lesz az a zöld ruha!

-          Az nem az enyém lesz? – fordult meg Alison, a segédek nem kis dühére, akik épp egy narancssárga ruhát igazgattak rá.

-          Nem, Katherine-en jobb lesz! –hadarta.

Mire észbe kaptam, máris két nő sietett oda hozzám és rekordsebességgel vették le a pólómat és a nadrágomat. Segítettek felvenni, térdközépig érő, sötétzöld, ami inkább zöldeskéknek tűnő ruhát és kaptam hozzá egy barna magas sarkú szandállal.

-          Nem fogok egy kicsit fázni benne? – kérdeztem az alacsonyabb barna hajú nőt, aki kísértetiesen hasonlított a régi óvónőmre.

-          Nem, kedveském!Ez a ruha csak a fotózáson lesz rajtad! Majd a suliban és a keringő közben más lesz rajtad! – mosolygott kedvesen majd letuszkolt egy székbe és kezelésbe vette a hajam,míg a másik nő nekilátott a sminkemnek. Kényelmesen elhelyezkedtem a székben és előkaptam a zsebemből a telefont, hogy írjak egy hosszú bocsánat kérő üzenetet Jordan-nak de hirtelen ledermedtem.

-          Várjunk csak? – kérdeztem a mellettem ülő Delia-tól. -  Milyen keringőről beszéltek?

-          Nem avatott be a drága barátod? – hallottam valahonnan a hátam mögül Alison gúnyos hangját.

-          Ne törődj vele, én sem szoktam! Pedig ez csak a kezdet! A mostoha tesóm nem a kedvességéről híres! – suttogta Delia, majd hangosabban folytatta: - A klip igazából egy bálról fog szólni, az lesz a csúcspontja. Minden fiú táncol valakivel,engem Zayn kért meg ,Shirleyt Lou, Alison Niallal és Jess Liam-mel fog táncolni.

-          És én? – kérdeztem. Sajnos, mivel nem tartozom, a nagy rajongók közé, nem igazán tudom a fiúk nevét,csak Liam-ét.

-          Harry-vel –kuncogott Delia. – Irigyellek és nem csak én, hanem Alison is!

-          Fogd be! – hallottuk Alisont, mire mind a ketten nevetésben törtünk ki.

-          Az kicsoda? – kérdeztem, mert nem voltam biztos a nevekben.

-          Hölgyeim bemutatom a fiúkat! – lépett be a szobába Paul. Lassan hátrafordultam és akkor megláttam Őt.