1.évad 16.fejezet

Sziasztok,még időben meghoztam a fejezetet! *vállon veregeti magát*Nagyon imádlak titeket,köszönöm a kommenteket és...elértük az 1000 (igen 1000!!!!) oldalmegjelenítést!Egy hatalmas wow és mindenki veregesse magát vállba! :) Mostantól kezdve minden fejezethez felteszek egy kérdést,melyekre kommentekkel válaszolhattok. Szóval mai kérdés:Ki hívja fel Kat-et?

- Na, végre! Még egy lépés és végem! – rogyott le Tess az öltözőben a padra. Mr.Kerrich ma tesi órán igazán megdolgoztatott minket és amiért két hét óta nem volt vele óránk,alaposan megdolgoztatott minket. Kötélmászás nekem sosem ment és ahogy elnézem a fintorgó arcokat senkinek sem. Egyedül Christina-nak sikerült felmásznia a kötél tetejére amit nem felejtette el posztolni a közösségi oldalakra. Mit mondjak rá? Virtuális élet helyett élhetne normálisat.

- Lányok, majd beszélni szeretnék veletek – mondta halkan Holly hol rám,hol Tess-re függesztve kék szemeit.

- Jujj tracsparti lesz? Én is jöhetek? – gúnyolódott Christina, hátradobva paltinaszőke haját. Tuti radar füleket fejlesztett az évek során a hajkoronája alatt. –Várj csak…Nem is tud érdekelni a te kis „tökéletes” életed!

- Téged senki nem kérdezett! – vágtam vissza kapásból,mert már láttam hogy Holly szemét ellepik a könnyek. – Amúgy csodálkozom, hogy hallottad miről beszélünk! Annyi alapozót kentél magadra, hogy egy konkrét páncélréteg van rajtad. Leszoktad, egyáltalán mosni,vagy éjjel-nappal rajtad van?

- Nagyon vicces vagy Willows! – fonta karba a kezét a lány. –Rólad már ne is beszéljünk! Először Jordan,most meg a híres Harry Styles!Szép kis gyűjtemény,lassan olyan leszel, mint az anyád!Már csak egy piásüveg kell és kész is! De vajon Harry mikor cserél le?Manapság lépést kell tartani azzal,hogy kivel is kavar a srác. Minden héten új barátnőt csábít a szobájába…

- Nagyon gyorsan állítsd le magad Wells! Ne feledd el hogy ki állt melletted mikor az apád meghalt! – szólt rá figyelmeztetően Tess. – Kat vigasztalt napokon át mikor olyan vörös volt a szemed a sok sírástól hogy nem is láttál semmit. Én az ilyet egykönnyen nem felejtem el. Várjunk csak,mit is várok egy szőkétől?

- Rólad ne is beszéljünk Teresa Diamond! – szólalt meg az eddig csendben öltözködő Greta,aki Christina talpnyalója. – Mi van veled és Dave-vel hm? Tudsz róla hogy titokban mással találkozgat suli után? Hogy megcsal téged mert annyira szánalmas vagy!

- Na megszólalt az ész! – csaptam a homlokomra. Látva Tess arcát akit teljesen letaglóztak Greta szavai. Őt akit sosem láttam még ilyennek, pedig már elég rég óta ismerem,lerogyott a padra és maga elé meredt. A düh ami már egész eddig kavargott bennem úgy látszik most felszínre tört: - Aki kívül szőke belül sötét,hogy veszi a bátorságot hogy beleszóljon egy nagyjából értelmes beszédbe?Szerintem,sőt ajánlom,vegyél tapintat órákat,nem ártana. Ahogy így elnézlek, csodálkozom hogy még egyetlen kapcsolatod sem tartott tovább két napnál. Vagy sokat mondtam volna? Mit mondanak a fiúk, miért szakítanak veled? Azért mert olyan sötét vagy mint az éjszaka? Esetleg az IQ-d egyenlő a nullával? Vagy hogy a legintelligensebb részed a bölcsességfogad?

- Kat,fejezd be! – szólt rám az egyik padról Emma,aki eddig némán figyelte a vitánkat. A többi lán is elhallgatott és csendben és pletykára éhesen szegezték ránk tekintetüket. – Elég volt már ebből,hagyd békén szegényt! Ő csak kiállt a barátjáért,és tuti hogy nem mászna rá Christina pasijára!

Szavai váratlanul értek olyan érzést hagyva maguk után mintha kést döftek volna a hátadba. Szótlanul meredtem Emmára aki karon ragadta Gretat és Christina-t és szó szerint kiviharoztak az öltözőből. Lerogytam Tess mellé a padra és már ahhoz sem volt kedvem hogy felöltözzek,sőt semmihez nem volt kedvem. Tudom, hogy vétettem Em ellen de még sosem találkozott Harry-vel,honnan is tudhatná hogy milyen valójában. Nem az a „fúúú ezerrel pörgök” típus vagy, jó van amikor pörög ,de nem egyfolytában mint Emma aki képtelen nyugton maradni öt percig. Szerelmes lenni egy olyan emberbe akivel sosem találkozol nyilván könnyebb mint olyanba aki észre sem vesz. De..én azt hiszem tényleg belezúgtam Harry-be. Eleinte mikor még Jordan-nal jártam próbáltam elfojtani az Ő körülötte járó gondolataimat,de nem ment,ahogy most sem. Lehet, hogy az Ő részéről ez puszta fellángolás,én egy vagyok barátnő a sok közül….Ez a gondolat kígyóként mardosta a lelkem és nem hagyott nyugodni. Kétségbeesetten túrtam bele a hajamba, nem törődve azzal,hogy festhetek.

Hármunk közül Holly tért először magához a megdöbbenéstől és rávett minket hogy öltözzünk fel,mert mindjárt becsengetnek. A veszekedés az egész napomra rányomta a bélyegét. Az órákon igaz hogy tudtam a válaszokat, ha kérdeztek, de nem feleltem semmit csak csendben ültem a helyemen. A telefonom folyamatosan rezgett,Harry beszámolt a napjáról én pedig csak sablonos üzenetekkel válaszoltam. Remélem nem érződött az írásomból, hogy mennyire magam alatt vagyok.

Dráma után megvártam a lányokat akiknek még volt egy biológia órájuk,de a lépcsőn csak Holly sietett le a fehér kabátjában.

-          Tess? – kérdeztem halkan,amire csak egy gondterhelt sóhaj volt a válasz. A barátnőnk is hasonló nyomott hangulatban töltötte a napját vagyis nála ez azt jelentette hogy mindenkinek leordította a fejét.

-          Hidd el,én nem tudtam róla! – magyarázta Holly könnyes szemmel. –Fogalmam sem volt róla hogy Dave megcsalja Tess-t!Mindig is annyira jól elvoltak és semmi sem utalt arra hogy Dave unná!Jól ismerem hisz az unokatesóm! Nem akarom hogy szétmenjenek,mindig is az ő kapcsolatuk volt a példaképem! Valahogy nem tudnám elképzelni őket külön-külön!

-          Ne is mondj ilyeneket! – szóltam rá miközben elindultunk. - Nem fognak szétmenni,holnap együtt jönnek majd kézen fogva a suliba és majd azt beszélik mikor mennek moziba!

-          Oké – szipogta és hálásan elfogadta a felé nyújtott zsebkendőm. – Már nem is akartam elmondani, hogy velem mi történt. Nem akartam még jobban elkeseríteni.

-          Ha egy szőke ír gyerekről van szó,ne ölj meg,de tudom! – mosolyodtam el.

-          Mi?...Nem!...Vagyis,honnan tudod?...Csak nem Ő mondta el?! – kerekedett el a szeme.

-          Igen és örülök! – öleltem meg. – Végre te is boldog vagy!Tess is az lesz, ne aggódj!

-          Don’t worry, be happy– kezdte el halkan énekelni,mire mindketten elnevettük magunkat és halkan folytattuk az utat a buszmegállóba.

Visszamentem a fiúk laksásba,amihez már kulcsom is van,és nekiláttam valamivel elfoglalni magam amíg meg nem jönnek fiúk. La akartam kötni a gondolataimat amik a délelőttől kezdve Harry-ig kattogtak. Amint hazaérnek,beszélek Vele. Kész, punktum. A tanulással hamar végeztem és már nagyon unatkoztam hogy felhívtam Anyát. Tizenharmadik csengésre fel is vette.

-          Haó? – ásított bele a telefonba. – Itt Elisabeth…

-          Neked is szia, Anya! – köszöntem.

-          Jaj,drága inciri pinciri virágszálam, az én kis Kat-em,hogy vagy mostanság? – gügyögött mintha egy óvodással beszélne.

-          Mennyit ittál? – tettem fel automatikusan az első kérdést.

-          Csak egy kicsit. Talán egy pohárkával vagy kettővel…Várj lehetséges hogy egy üveggel… - mondta bágyadta és a végén erőtlenül felnevetett.

-          Van ott veled valaki? –aggodalmaskodtam.

-          Ne..hikk…ne csinálj úgy mint az…hikk anyám,nagy lány vagyok hikk…már!És hikk…azt csinálok amit hikk…akarok,haza is mehetek..hikk – válaszolt  mérgesen de a csuklástól el-elakadt a hangja.

-          Ha kijózanodtál majd hívj fel! - mondtam majd kinyomtam a telefont. Annyira mérges voltam Anyára hogy nekiálltam főzni. Fingom nincs mi a fenének de titkon reménykedtem hogy sikerül valami ehetőt  csinálnom a fiúknak. Szerencsére minden alapanyag a hűtőben volt,így nem kellett elmennem vásárolni.Az egyik szakácskönyvből nézegettem recepteket és végül az ananászos csirkemellnél döntöttem.

-          Hahó,megjöttünk! – hallatszott Liam ordítása a nappaliból.

-          Végre itthon! – kiáltotta Louis,majd valami puffanás és néma csend. Ijedtemben otthagytam a tésztát, ami lassan már meg is főtt és a nappaliba szaladtam. Louis a földön fetrengett és a lábát markolászta,ugyanis elbukott az ott hagyott táskámban. Liam röhögött rajta,Niall a konyhába pillantgatott,nyilván megérezte a kaja szagot. Zayn az ablaknál telefonált és közben Harry-nek diktált valamit, aki szorgosan írta a papírra.

-          Ááááá a lábam!Fáj,le kell amputálni!- óbégatott Lou még mindig a földön fetrengve.

-          Hozd a kést,ott van a konyhában! – szóltam Niall-hez halál komoly arcon. – Kell egy steril lepedő,balta és nem ártana egy fűrész! Liam fogd, le én pedig vágok!

-          Hé,én már teljesen jól vagyok! – pattant fel Louis ijedten. – Nem kell hozni a kést, Niall! Ezt megjegyeztem KitKat!

-          Elég furcsa is lenne, ha fájna a lábad! A táska tök üres – rázta a fejét Liam.

-          Szia – lépett hozzám mosolyogva Harry és átölelt én pedig a vállába fúrtam a fejem. Nem, képtelen leszek neki elmondani! Inkább kiugrom az ablakon,csak ne kelljen elmondanom neki.

-          Milyen volt a napod? – néztem fel rá mosolyogva.

-          Hosszú, fárasztó, hiányoztál – motyogta majd hosszasan megcsókolt.

-           Emberek, mi ez a szag? – kérdezte Zayn fintorogva.

-          Basszus – rohantam a konyhába, ahol a lábasban, amiben a tészta főtt, már kifutott. Gyorsan elzártam a gázt és Harry segítségével leszűrtem a tésztát és a hússal együtt kiraktam a tányérokra és „művészien” elhelyeztem őket.

-          Hali – jött be a konyhába mosolyogva Holly, Niall-al kéz a kézben. Annyira aranyosak voltak együtt. A szőke srác kihúzta a lány előtt a széket. Gentleman.

-          Kész a kaja! – kiáltottam,mire a többi fiú is leült az asztalhoz.

-          Ma mit eszünk? – dörzsölte össze a kezét Louis.

-          Ugye nem fog mozogni? – fordult felém Zayn.

-          Nem - ráztam a fejem. - Biztosíthatlak,nem főztem bele senkit! Vagyis remélem…

-          Kicsim ez mi? – kérdezte a tányérjára meredve Harry nekem pedig az egekbe szökött a pulzusom. Kicsim!Szóval már becenevem is van!

-          Hawaii csirkemell ananásszal és chilivel – húztam ki magam büszkén.

-          Nem is tudtam, hogy chilit is raknak bele – tűnődött Holly.

-          Hát…nem is raknak bele…De kóstoljátok csak meg! – biztattam őket.

-          Ez igazán…- mondta Niall az első falat után.

-          Erős – fejezte be köhögve Zayn.

-          Mégis hogy került bele chili?- érdeklődött Liam,de a biztonság kedvéért nem kóstolt bele.

-          Hát tudjátok, azt mondják a főzés művészet. Mikor a sót kerestem megakadt a szemem a chilis dobozon és egy picit beleraktam – vontam meg a vállam.

-          Mégis mennyi volt az a pici? – kérdezte könnyes szemmel Louis és máris rohant a csaphoz hogy égő torkát lehűtse.

-          Öhm,hát…körülbelül egy teáskanál – gondolkoztam el.

-          Köszi,finom volt,sietek, mennem kell, pá – hadarta Zayn és kiszaladt a konyhából. A példáját követve Liam is kisprintelt, de tőle kaptam egy ölelést legalább.

-          Oké legyen egy verseny! – csapta össze a kezét Holly. – Aki a legtöbbet eszik az kap egy…

-          Csoki piramist és három zacskó chipset – hadarta Niall és belekezdett az evésbe.

Természetesen nem hagytuk az ír srácot ilyen könnyen nyerni,Harry,Holly,Louis és én is beszálltam az evésbe. Az első falatok szinte végig égették a torkom,de a hatodik falatnál már nem éreztem semmit. Sorban estünk ki a versenyből,először Holly majd én estem ki mert nem bírtuk fojtatni az evést. Lou akkor szállt ki mikor Hope megérkezett szóval csak Harry és Niall maradt versenyben. Holly-val hangosan bíztattuk a fiúkat és folyamatosan megtöltöttük az üres poharakat hideg vízzel.

-          Nem bírom,kész,feladtam! – dőlt hátra a széken Harry. – Te nyertél!

-          Huhh,nem tudom meddig bírtam volna még! – nyögte Niall és eltolta a tányérját.

A mosogatást Holly felvállalta és Niall segítségével elmosta a tányérokat én pedig Harryt behívtam a szobájába azzal az indokkal hogy beszélnünk kell.

-          Valami baj van?- húzott közelebb magához és kisimított egy tincset az arcomból.

-          Mondd, te csak játszol vele? – szegeztem neki a kérdést, ami már egész nap kikívánkozott belőlem.

-          Tessék?- döbbent le.

-          Játszol velem? – ismételtem meg. – Úgy értem, tudom, hogy sok barátnőd volt és hogy többnyire csak egy-két hétig tartott. Csak tisztázni szeretném, hogy mennyi ideig számíthatok rád, mint a barátom.

-          Mi? Honnan szeded ezeket? Valaki bántott? – kérdezte döbbenten.

-          Nem fontos, csak a kérdésemre válaszolj! – szögeztem le.

-          Mi van? Ez most honnan jött ide? Nem akarsz velem lenni? – kérdezett vissza.

-          Csak erre az egy kérdésre válaszolj,de őszintén! Meddig szándékozol együtt lenni velem? Mert ha csak ideig-óráig tartasz magad mellett, amíg meg nem látsz egy másik lányt, inkább előre szólj! – mondtam szemrebbenés nélkül.

-          Mi van? Ki a fene mondta ezt? - emelte fel a hangját.

-          Nem számít,csak mondd hogy nem igaz és nem fogsz csak úgy dobni – motyogtam a padlónak.

-          Nem ígérhetek semmit – mondta és engem kikerülve kimasírozott,maga után hangosan becsapva az ajtót.

Magamba zuhanva roskadtam a padlóra és próbáltam nem elbőgni magam. Nem hiszem el,hogy megint elrontottam mindent!ilyen az én formám!Csak egy percre vagyok boldog aztán jön a villámcsapás és paff!Mindennek vége!Feltápászkodtam és az ajtóhoz támolyogtam,hogy Harry után szaladjak és mindent visszavonjak. Ha tehetném, visszautaznák az időben és meg nem történté tenném az egészet. A kezem megállt a kilincsen,mert a farzsebemben megszólalt a telefonom. A kijelzőn egy ismeretlen szám villogott,de én egy határozott mozdulattal felvettem.

-          Haló? – szóltam bele.