1.évad 21.fejezet

Sziasztok!Meglepődtem de csak pozitív visszajelzéseket kapok a szavazatok alapján,pedig épp az ellenkezőjére számítottam!Meghoztam a 21.fejezetet,ami nem lett életem műve...Nagyon örülök,hogy immár 11 rendszeres olvasóm van! :DD

 

*egy héttel később*

- Öt perc és ott vagyok Harry, szeretlek,szia! – köszöntem el a telefonba és gyorsan zsebre vágtam a készüléket, mert buszon utálok telefonálni. Hiába van január közepe, a csapadék mennyiség nem szűnt meg csak csupán annyi változott, hogy most eső esett hó helyett. Az iskolatáskámat szorongatva kerestem magamnak helyet a túlzsúfolt járművön. Leültem egy idős nénike mellé, aki folyamatosan olyanokat gügyögött a táskájának hogy: „Nyugalom Buksi,mindjárt ott vagyunk!”. Mondhatom senki nem nézte hülyének,ááá dehogy. Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és maxra tekerve a hangerőt folytattam az utat.

Az elmúlt héten annyi hideg-meleg véleményt kaptam, hogy már fel sem tűnt néhány velem egykorú lány dühös pillantása. Nyilván láttak a cikkeket, amiket immáron egy hete minden nap írnak rólam az újságok. Még ugyan nyilvánosan nem vállaltuk fel a kapcsolatot,de több riporter és újságíró egy párként tekint ránk.

Az iskolában is minden megváltozott. Christina baráti köréhez csatlakozott legnagyobb megdöbbenésünkre Emma. Szinte már köszönő viszonyban sem vagyunk egymással csak biccentünk. Nagyon fájt, hogy így viselkedik, próbáltam bocsánatot kérni vagy ezerszer,írtam neki a közösségi oldalakon,de mindenhonnan kitörölt vagy letiltott. Ez még semmi ahhoz képest, ami első napon volt. Jordan követett és állandóan rajtam lógott, akár szüneteken, de még órákon is. Tess-nek persze egyáltalán nem tetszett, hogy mindenfele koslat utánam, ezt a srác tudatára is hozta. Na, nem épp finoman közölte vele. Konkrétan a folyosó közepén leordította a fejét, mindenki szeme láttára. Azóta mindenhova követ engem ő és Dave, és ha csak rám néz Jordan, nekimennek. A rengeteg iskolába járó One Direction- rajongó idegenkedő és utálatos pillantásait Holly segített legyőzni. Kitaláltuk azt, hogy a folyosókon csakis zenelejátszóval a fülünkben megyünk végig és csakis felfele nézünk. Ez tökéletesen be is vált, már csak néha megyek neki a diákoknak.

Anya továbbra is a barátnőjénél tölti az időt, bár már nagyon unja. Hol összevesznek a sorozatok miatt vagy esetleg a pasikon, amit már nem nagyon tudnak elviselni, egymás idegeire mennek. Ha felhívom (amit muszáj, különben hisztizik, szó szerint) állandóan arról panaszkodik, hogy mikor megyünk már haza. Hát én mennék, de Harry semmiképp nem hagyja, hogy egyedül legyünk.

A busz lassan lefékezett az egyik megállónál a város központjában és én pedig felpattantam és kikerültem az öreg nénikét. Leszálltam a buszról és egyenesen egy pocsolyába léptem. Remek, tök menő leszek, ha így állítok be Zayn meglepetés bulijára. Dobtam egy sms-t Holly-nak hogy ha még otthon van, hozza el a másik csizmáját,mert nekem csak ez az egy van. Igen Holly és Niall… együtt! Lassan már egy hete vannak és nagyon aranyosak együtt. Holly a szünetekben sms-ezik vele és ahogy Harry-től hallom csak a lányról hajlandó beszélni az ír srác.

Naná hogy a legvégére hagytam a legjobb részt…Harryt. Minden szabad percünket igyekszünk együtt tölteni, amennyit csak tudunk. Persze esténként nem igazán alszunk,de…Oké, inkább nem részletezem.

Valahogy, nem is tudom, már kissé kezdem magamon látni a stressz tüneteit. Minden este úgy alszom el, vagyis inkább próbálok elaludni, de Harry-től nem igazán megy, hogy naponta öt-hat tételt megtanulok. Eleinte a srácok, Hope és a néha itthon csövező Perrie is örömmel kikérdezett, de most már úgy kell könyörögnöm nekik. Lehet megunták azt, hogy folyton a kezemet tördelem és mindent, de mindent elmondok, ami az eszembe jut. Lassan az őrületbe kergetek mindenkit, de hát, ha már egyszer érettségi-lázban szenvedek!

-          Segítene kedveském! – bökdösött meg a táskájával egy idős nénike, mert le akart ülni az ülésemre. Felpattantam és utat engedtem a nénikének, mert már úgyis leszállni készültem.

Az utat hazafelé szinte futva tettem meg, az idő végett és próbáltam nem elzakózni a csúszós járdán. A buszmegállótól négy sarokra befordultam az utcánkba, ahol sajnos még nem járt a hókotró.

-          Megjöttem! – ordítottam el magam,mikor végre a megfagyott zár kinyílt. Levágtam a cuccom, a cipőmmel együtt, ami már inkább egy vizes rongyra emlékeztetett, mint egy csizmára. – Hahó? Anya,itthon vagy?

-          Rohanok! – kiáltott fentről és hangos puffanások jelezték lépteit a lépcsőn. – Na, végre hogy hazatoltad a képedet! – jegyezte meg egy halvány mosollyal a szája sarkában, majd szorosabban magára fonta rózsaszín köntösét.

-          Nem maradok sokáig, csak átöltözöm. Amúgy, ha szabad kérdeznem te mit keresel itthon? Nem valami barátnődnél vagy? –pillantottam vissza a fürdőszobából.

-          Meguntam, hogy állandóan nyavalyog,mert egy pasi sem veszi észre. Mondjuk nem is csodálom, hiszen nem egy szépség! – piszkálgatta a körmét.

-          Anya! – szóltam rá a fejemet rázva. – Néha komolyan nem tudom ki a harminchat illetve tizennyolc éves! Komolyan mondom, csodálkozom, hogy fel bírtál nevelni és nem lettem valami éretlen picsa! Most fordítva kéne lennie, én panaszkodnék és te padig magnyugtatóan és nem utolsó sorban józanul felvilágosítanál, hogy senki sem tökéletes!

-          Hé, én teljesen józan vagyok! – grimaszolt és becsoszogott a rózsaszín nyuszis papucsában a konyhába. – Tegnap este óta nem ittam semmit! Esküszöm!

-          Éljenek ezek a pillanatok! Csak kár hogy ilyen egyszer van egy évben. – jegyeztem meg, majd nekiláttam feltúrni a vasatlan ruhákat, a keresett póló után kutatva. – Éljen! – kiáltottam fel kínkeserves öt perc múlva, kezemben lobogtatva a fekete pólóm. Felöltöztem a fürdőszobában,nem túl menő cuccba,csak egy póló és egy farmer, slussz passz. A zsebemben megrezzent a telefon Holly számát jelezve.

-          Hé csajszi, hol vagy? – kérdezte rögtön. – Már mindenki itt van és Zayn-ék is lassan megérkeznek a meglepetés bulira szóval igazán siethetnél! Harry még nincs ott?

-          De,most már igen – néztem ki az ablakon a fekete autóra, ami az utca túloldalán parkolt. – Sietek és viszem az ajándékot! – köszöntem el és lesiettem a lépcsőn a csomaggal a kezemben.

-          Anya,mentem, szia! – téptem fel az ajtót,de nem az a személy állt előttem akire éppenséggel számítottam.

-          Öhm,te vagy Katherine? –kérdezte az idegen férfi. Magas, legalább száznyolcvan centi lehetett. Nagy barna szeme valahogy egy kicsit ismerős,olyasmi mint Anyáé. Elegáns öltönyt viselt a kabátja alatt és kezében egy aktatáskát szorongatott.

-          Igen – bólintottam. – Kit keres?

-          Én igazából…- kezdte a pasas,de elakadt a szava és mögém nézett. Oké lehet hogy Anya harminchat éves,de abban a köntösben,leengedett hajjal egy tízest simán letagadhatott volna, nem csoda hogyha azonnal magára vonzza a tekintetet. Viszont ahelyett hogy elővette a szokásos „pasifogó” mosolyát, arca elfehéredett és nagy kerek szemekkel nézett farkasszemet a férfival.

-          Samuel – suttogta Anya és arca megmerevedett,úgy ahogy talán még sosem láttam ezelőtt. – Katherine! – szólt hozzám,rám sem nézve. –Ideje lenne menned!

-          De…- köszörültem meg a torkom.

-          Indíts! – parancsolt rám Anya,jobbnak láttam lelépni. Szó nélkül kikerültem az idegent és leszaladtam a lépcsőn.

-          Valami baj van?  - kérdezte Harry,miután beültem mellé a kocsiba.

-          Semmi – sóhajtottam egy nagyot és megpróbáltam mosolyt erőltetni az arcomra. –  Holly már hívott,sietnünk kéne,különben lekéssük a bulit! Zayn megharagudna ha miattam nem lennél ott!

-          Már te is a családunk része vagy! – nyomott egy puszit az arcomra és a gázra taposott.

 

-          Boldog szülinapot! – kiáltottuk egyszerre mikor Zayn és Perrie felkapcsolták a villanyt a sötét teremben. – Három… kettő…egy ! – ordította Louis és minden meghívott vendég eldobta a kezében tartott színes festékes patront. Ez volt a jel, minden meghívott vendég egyszerre dobta el a festékes cuccot. Alig telt el fél perc már a hajamból is sárga és zöld festék fojt, hála az igazi és egyetlen Mr. Tomlinson-nak,aki kedvét lelte a dobálásban.

-          Tommo,gyere csak ide! – hívogattam magamhoz.

-          Mondjad, KitKat! – hajolt közel az arcomhoz. A még mindig kezemben szorongatott patront belenyomtam az arcába, és jól kiröhögtem az immár kék fejű Lou-t.

-          Meglepetés! – kacsintottam rá,de inkább futásnak eredtem mert üldözőbe vett. Elrohantam a boldog Zayn mellett akit körbevett az ajándékozók tömege,kikerültem Holly-t és Hope-ot akik koktélokkal a kezükben beszélgettek. Megpillantottam az utolsó mentsváram éa háta mögé bújtam.

-          Harry,kérlek segíts! – fúrtam a fejem a lapockájába. – Tomlinson üldöz!Meg akar enni!

-          Nem akarlak megenni, bogarantyúm! – mondta mézes-mázosan Louis. – Csak egy kicsit megfürdetlek! Harry,aranyom, arrébb húznád a hátsód?

-          Ne,ne!-sikkantottam és addig hátráltam, míg hátam a hideg falnak ütközött.

-          Ne félj semmit,drágám itt a megmentőd! – ugrott elém Harry egy asztalterítővel a hátán és kezében patronokkal. – Párbaj,Tommo?

-          Úgy is én nyerek,Hazza! – kiáltott fel Louis és elhajította felé a patront,de az csak a falnak csapódott.

-          Menekülj,hercegnő! – súgta nekem Harry és egy jól irányzott dobással megdobta Lou seggét egy barna patronnal. – Mi van Lou, beszartál?

-          Lou hol van? – kérdezte Hope mikor lihegve megálltam mellette.

-          Játszik – mutattam magam mögé, mire az említett barátnője csak a nevetve rázta a fejét. – Jut eszembe, elmondtad neki? –kérdeztem halkan.

-          Mit? –értetlenkedett,de látszott rajta hogy pontosan tudja miről beszélek.

-          Az ajánlatot, amit kaptál! – világosítottam fel,bár kissé hangosabbra sikerült,mint szerettem volna. Hope gyorsan a számra tapasztotta a kezét egy véletlen orrba nyomás kíséretével.

-          Nem mondhatod el senkinek! – figyelmeztetett villogó szemmel. – Nem tudhatja senki,főleg nem Louis!

-          De…- kezdtem mikor végre elengedte a számat. – Nem mindennap kap az ember ajánlatot a Victoria's Secret-től! Louis büszke lenne rád!

-          Nem értheted! Louis féltékeny lenne, és nem engedné! Szóval inkább nem vállalom el! –rázta a fejét Hope.

-          Honnan veszed, hogy féltékeny lenne? Szerintem inkább büszke, mert a barátnőjét egy világhírű márka kéri fel a következő reklámarcának! – hitetlenkedtem. Oké,lehet hogy majd a fotózáson Hope-on csak egy fehérnemű lesz,de akkor is. Hírnevet kap és nem csak Louis Tomlinson barátnőjeként lesz emlegetve. Ha nekem olyan alakom lenne elvállalnám,főleg azután hogy megláttam az összeget,amit a modelleknek utalnak át. – Harry is azt mondta,hogy…

-          Te elmondtad Harry-nek? – szaladt fel Hope szemöldöke. –Ez most komoly?

-          Mindent elmondunk egymásnak – vontam vállat. –Azóta az eset óta kétszer meggondolom, hogy kinek a véleményére hallgatok.

-          Kat, legszívesebben, most rögtön belefojtanálak egy kanál vízbe! – masszírozta az orrnyergét Hope. Rosszat sejtve inkább behúzott nyakkal tovább álltam és próbáltam kerülni az est további részében a modell szúrós pillantásait. Lehet hogy nem kellett volna elmondanom Harry-nek, de megígérte nekem hogy nem mondja el Lou-nak,még ha a legjobb barátja is.

-          Szia,szépségem! – hangzott fel mögülem egy ismerős mély hang és két erős kar fonódott a derekamra.Ahogy a fülembe súgta szavait,az alkoholos lehelete hányingert keltett bennem.  – Bulizgatunk, bulizgatunk,engem meg el is felejtesz?Mi lesz a jó öreg Jordan-nel?